Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - HUDI JÓZSEF: Közigazgatás és honvédelem 1809-ben
engedelmesség garantálta. 7 A közbiztonság fenntartására a megyei katonaság mellett a pápai és veszprémi fegyveres polgárságot, indokolt esetben pedig a megyében állomásozó császári katonaságot is igénybe lehetett venni. A megye központja Veszprém volt, melyet a főispáni lak, a barokk várban épített megyeháza és megyei börtön szimbolizált. Mivel az arisztokrata főispánok távol, többnyire Bécsben vagy - diplomataként - Európa más fővárosaiban éltek, a közigazgatást és vele összekapcsolt törvénykezést az első alispán irányította. Pápa a megyei igazgatás legfontosabb alközpontjának számított, ahol vármegyeháza adott helyet a járási szolgabírói hivatalnak, a vármegyei alpénztáraknak és a börtönnek. A megyei autonómia letéteményese a közgyűlés (generalis congregatio) volt, melyen elvileg minden megyében lakó vagy földet birtokló nemes részt vehetett, a gyakorlatban azonban csak a nemesek töredéke élt politikai jogaival. Ezeken választották meg a tisztségviselőket, fogadták el a költségvetést, zárszámadást, hoztak helyi érvényű törvényeket. A kisebb fontosságú ügyeket két közgyűlés közötti időben összehívott kisgyűlésen (particularis congregatio) tárgyalták, melyen a tisztikaron kívül csak kevés nemes vett részt. A jobbára Veszprémben tartott gyűlések végzéseit, a felsőbb hatóságok rendelkezéseit a járási szolgabírák hajtották végre. A szolgabírák a közigazgatásban és törvénykezésben egyaránt részt vettek, működésük az élet valamennyi fontos területére kiterjedt. 9 A megye ekkoriban 4 járásra oszlott: a cseszneki, devecseri, pápai és veszprémi járásra. 10 Egy-egy járás élén a szolgabíró (judex nobilium) állt, akinek az esküdt (juratus assessor) segített a munka elvégzésében. A veszprémi és pápai szolgabíró a veszprémi és pápai megyeházban is elérhető volt, míg a másik két járás székhelye az illető tisztségviselő lakhelye szerint változott. A XIX. században az első tisztújítást 1803. május 9-én tartották, 11 ezt a háborús helyzet miatt csak 1810. május 7-én követte újabb, 12 ami azt jelenti, hogy a tisztségviselők javarésze a helyén maradt. Csupán a valamilyen oknál fogva (pl. elhalálozás, elköltözés, a nemesi felkelésben való önkéntes részvétel miatt) megürült helyeket kellett átmenetileg betölteni, melyet a főispán kinevezéssel oldott meg. A megye élén 1809-ben a több évtizedes közigazgatási gyakorlattal bíró Kun László gyepesi birtokos állt, aki a fiatalabb felsőeöri Rába Boldizsár másodalispán segítségére számíthatott. Mindketten a szerényebb középbirtokos nemesek közé tartoztak. A választással és kinevezéssel létrejött, ténylegesen működő, fizetéses tisztikar nem érte el a 40 főt. 7 A megyei közigazgatás szervezetéről, a megyei elitről bővebben HUDI 1995. 8 gróf Zichy Ferenc 1792-1812 között töltötte be a főispáni hivatalt Veszprém vármegyében. Vö.: FALLENBÜCHL 1994 111. 9 Erről részletesen, saját tapasztalatai alapján ZSOLDOS 1842a, 1842b. 10 Egy-egy járás pedig további két aljárásra tagolódott. " VeML IV. 1. a. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1803. május 9. No. 1. 12 VeML IV. 1. a. Veszprém Vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei, 1810. május 7. No. 1. 13 Az 1803-as tisztújítás alapján 1 főispán, 2 alispán, 8 járási szolgabíró, 8 járási esküdt, 4 járási biztos, 3 vármegyei jegyző, 3 adóvevő, 3 ügyész, 1 számvevő, 1 orvos, 1 mérnök alkotta a tisztikart. A tisztújításon 18 táblabírót, 4 becsületbeli ügyészt, 3 becsületbeli járási esküdtet nevezett ki a főispán. A becsületbeli tisztségviselők fizetést nem kaptak, a későbbi álláslehetőség fejében ingyen szolgálták a vármegyét.
