Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban

háború francia, illetve osztrák vonatkozású, és Magyarország területét érintő hadműveleteit ismerteti és elemzi. Ennek kapcsán kitér az utolsó nemesi felkelés hadtörténetének bemutatására is, melyet az 1809-es háború szerves katonai részeként kezel. Veress D. Csaba munkájában az inszurrekció nem az eseményekből kiragadva, hanem a háború menetének egyik lényeges és meghatározó elemeként jelenik meg, s annak teljesítményét a források alapján a szerző korrekten és elfogulatlanul vizsgálja. A kötet az eseményeket komplex módon mutatja be, s ezzel a háború katonai, társadalmi, politikai és gazdasági következményeit egyaránt elemzés tárgyává teszi. Veress D. Csaba a tőle megszokott hadtörténeti alapossággal és részletességgel mutatja be az egymással szemben felsorakozó erőket, majd a csata délelőtti és délutáni fejleményeit és harci cselekményeit szinte óráról-órára kíséri nyomon, miközben jól érzékelteti az arcvonal valamennyi szakaszán kibontakozó francia fölényt. A balszárnyon állomásozó inszurgens lovasság ellen intézett francia támadást külön kiemeli, de a csatavesztést nem kizárólagosan az innen visszavonuló felkelők számlájára írja.

61 Az 1990-es évek végén, az ELTE BTK 2 Újkori Magyar Történeti Tanszékének a szervezésében készült el a hosszú XIX. század magyar történelmét bemutató összefoglaló munka.

63 A francia háborúk korának politikatörténeti feldolgozását Pajkossy Gábor készítette.

64 A szerző a napóleoni háborúk kapcsán említést tesz az ország területiés emberveszteségeiről, a schönbrunni kiáltvány célkitűzéseiről, illetve hűvös hazai fogadtatásának körülményeiről. A magyar rendiség és az udvar viszonyát elemezve Pajkossy kiemeli, hogy az országgyűléseken komoly viták, és kemény politikai csatározások folytak a két fél között, ám a franciákkal, illetve Napóleonnal való közös szembenállás politikai érdeke mégis azonos oldalra állította az udvart és a nemességet. A nemesség háborús áldozatvállalásának bemutatása során nem csupán a megajánlott újoncok tízezreiről tesz említést, hanem a vármegyék katonai erőfeszítéseiről és a rendek önkéntes, saját magukat érintő adómegszavazásáról (subsidium) is. A korábbi történeti összefoglalókkal ellentétben, ezúttal a nemesi felkelésekről is bővebben esik szó. Pajkossy Gábor mind a négy inszurrekció meghirdetésének pontos időpontját közli, s megadja az egyes felkelések során fegyvert fogott inszurgensek számát. A nemesi felkelők 1809-es bevetésével kapcsolatban pedig a következő tényszerű megállapítást teszi: „...mintegy 21 ezer felkelő harcolt abban a seregben, amely János főherceg parancsnoksága alatt június 14-én Győrnél végül vereséget szenvedett."

65 Az inszurrekciót a kötet egy korábbi fejezetében, a birodalom katonai erejének bemutatása kapcsán is megemlíti,

6 mint a magyarországi haderő azon részét, melyet négyszer szólítottak hadba a franciák ellen, de csak Győrnél ütközött meg az ellenséggel. Nagyobb történeti összefoglaló keretében itt esik először szó a felkelés banderiális jellegéről, ami az inszurrekció fogalmi tisztázása miatt elengedhetetlenül fontos adalék. Szintén első ízben olvashatunk a napóleoni háborúk felkeléseinek következményeként megalakuló városi polgárőrségekről, mint az 1848-as nemzetőrség városvédelmi " VERESS 127-161. ,2 Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar (a szerk.) ,3 GERGELY ,4 PAJKOSSY ö PAJKOSSY 147. >6 DOBSZAY - FÓNAGY 122.