Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
Haderő és hadviselés 1809-ben - VIZI LÁSZLÓ TAMÁS: AZ 1809-es győri ütközet a magyar történeti irodalomban
előzményeiről, illetve úgy is, mint az inszurrekció hiányosságait kiküszöbölni kívánó reformtörekvésekről. Az inszurrekció vonatkozásában a kötet tehát igen jelentős mérföldkőnek tekinthető, hiszen a nagyobb történeti szintézisek közül elsőként törte át azt a képzeletbeli falat, amely a napóleoni háborúk nemesi felkeléseivel kapcsolatban a tények és az évtizedes Beidegződések között ellentétként feszült. A magyar államalapítás ezredik évfordulóján, a 2000. esztendőben két, a magyar történelmet és művelődéstörténetet átfogó többkötetes sorozat látott napvilágot Magyar Századok és Magyar Kódex címmel. A XIX. századot tárgyaló kötet 8 — Csorba László munkája - csak az utolsó, 1809-es nemesi felkelésről tesz említést, de ennek kapcsán az inszurrekcióra vonatkozóan szemléletváltó gondolatokat fogalmaz meg. Előbb megismétli a magyar történetírásban már ismert azon megállapítást, miszerint a győri vereséget János főhercegnek és táborkarának hadvezetési hibái okozták, majd a József nádor vezette inszurrekció teljesítményét mérlegre téve, a következőket szögezi le: „Itt vitézkedett [ti. Győrnél] a József nádor vezette magyar nemesi felkelés is, amellyel kissé méltatlanul bánt el Petőfi Sándornak a futó lábakkal gúnyolódó, a dicsőséges nagyurakat leckéztető híres verse. A költő persze csak a maga korában közkeletű csipkelődést ismételte, de az elfogulatlan hadtörténetírás források alapján igazolja, hogy a nemesi haderőnek a vereséghez nem volt sok köze. Hősiesen verekedett, és ettől jóformán függetlenül, inkább a felszerelés és a seregmozgatás lehetetlenségei láttán vált nyilvánvalóvá, hogy ez az intézmény már anakronisztikus, és el kell tűnnie a történelem süllyesztőjében." 69 Csorba László idézett sorai rendkívül fontosak az inszurrekció megítélésére vonatkozóan. Először mondatott ki ugyanis egy népszerűsítő, a szélesebb olvasóközönségnek íródott történelmi szakmunkában Petőfi versének kritikája, s ezzel együtt a nemesi felkelés győri teljesítményének mérsékelt rehabilitálása. A 2000-ben megjelent másik nagyszabású könyvsorozat a Magyar Kódex, mely Magyarország művelődéstörténeti összefoglalására vállalkozott, s ilyen értelemben könyvészeti követője a Domanovszky Sándor szerkesztésében és a Magyar Történelmi Társulat gondozásában az 1940-es évek elején megjelent Magyar művelődéstörténet című többkötetes sorozatnak. A Kódex valamennyi kötete alapos történelmi és társadalompolitikai bevezetőt tartalmaz. Ezeket követik a művelődés- és kultúrtörténeti fejezetek. A negyedik kötet a Reformkor és kiegyezés 70 címet viseli, s az 1790-től 1867ig tartó korszak művelődéstörténetének bemutatására vállalkozik. Az általunk vizsgált időszak történeti bevezetője Dobszay Tamás és Hermann Róbert közös munkája, akik az 1790 és 1848 közötti periódust elemezve külön alfejezetben tárgyalják a francia háborúk hazai összefüggéseit. 71 A katonai kérdéseket két téma köré csoportosítják a szerzők. Egyrészt a császári-királyi hadseregben a 23 háborús év során szolgáló magyarországi és erdélyi katonaság létszámát összegzik az országgyűlési újoncmegajánlások ismeretében, másrészt pedig az 1809-es hadjárat kapcsán a győri ütközet rövid értékelését adják, s eközben a nemesi felkelésről is említést tesznek. Hangsúlyozzák, hogy az inszurgensek János főherceg hadseregének alárendelve vettek részt a csatában, s cáfolják gyávaságuk 07 L. VÍZI 1998; VIZI 2000 (a szerk.) 6S CSORBA 69 CSORBA 23. 7n SZENTPÉTERI 71 DOBSZAY - HERMANN 14-19.
