Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

csövet elhagyva szétrepedt, így a golyók egy viszonylag széles területen fejtették ki hatásukat. Meg kell említeni még a világítógolyókat, amelyek kötelekkel erősített vászonból készültek, átitatva jól égő vegyszerrel. Gyújtólövedékként használták még a felhevített vasgolyókat is. Ezeknek alkalmazása azonban igen nagy körültekintést igényelt, nehogy a csőbe helyezés után azonnal felrobbanjon a lőpor. A lőport zacskóban helyezték a lövegcsőbe, melyet a töltés után a gyújtólyukon keresztül szúrtak fel. Gyújtóeszköznek nevezték azt a kis lőporral töltött, rendszerint nádcsövet, amelyet a csőfaron lévő gyújtólyukba helyeztek, és ez közvetítette a kanóc tüzét a lőporhoz. Lövegirányzás A kor háborúiban a fegyvernemek arányát illetően hozzávetőleg azon elv érvényesült, melyet később Clausewitz fogalmazott meg. Felfogása szerint a lovasság létszáma negyede, hatoda legyen a gyalogságénak. A porosz katonai gondolkodó ezer főre eső lövegek számát a hadjárat kezdetén kettő-háromban határozta meg, amely a veszteségek miatt később ötre is emelkedhet. Amennyiben ezen arány fennállt, a sikernek egyik fontos alapfeltétele érvényesült. Természetesen, ha a tüzérség aránya magasabb volt, akkor javultak az esélyek. A győri csata esetében ezen arányszámok rendkívül beszédesek. A francia 55 296 fős hadseregnek negyede volt lovas, ezer főre pedig 2.6 löveg jutott. A szembenálló fél haderejének teljes létszáma 39 993 fő, melynek harmada volt lovas, viszont csupán 28 löveggel rendelkeztek, ami csupán 0.7 arányt jelent. A tüzérségre vonatkozó két arányszám alapján már előre győztest lehetett volna hirdetni.

5 A csata osztrák, illetve magyar szempontból a balszárnyon dőlt el. Itt sorakozott a gyakorlatlan nemesi felkelő lovasság, soraik között két huszárezreddel, mely támogatásul 5 Az adatok BODNÁR alapján.