Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

lövegeknek, mint a mozdonyoknak, vagy a lőszeres kocsiknak. Mindez olyan egyöntetűséget teremtett a tüzérségi anyagban, mely eddig tejesen hiányzott. A fegyvernemet ugyanakkor felosztotta tábori, ostrom, várvédő és partvédő tüzérségre. Ez lehetővé tette, hogy a tizenkétfontosnál nehezebb lövegeket kivegye a tábori tüzérség soraiból, így ennek a tüzérségnek jelentősen nőtt a mozgathatósága. Francia lovastüzér 1812-ben • Gribeauval módosította a lövegeket is. Ennek alapja az volt, hogy csökkentette a lövegcső belső átmérője és a lövedék átmérője közötti különbséget. Ez tökéletesebb fojtást tett lehetővé, vagyis azt, hogy ugyanazon hatás eléréséhez kevesebb lőpor kellett, ezáltal csökkenteni lehetett a csőfal vastagságát és a cső hosszát is. Ez további kedvező változtatásokat eredményezett. Elegendő volt könnyebb, rövidebb lövegtalp, egyszerűbb megoldású mozdony. A Gribeauval által tervezett tizenkétfontos löveg súlya például fele volt, az ezt megelőzően használt lövegnek. Fontos újításnak bizonyult a fém keréktengely bevezetése is, melynek révén a lövegek sokkal ritkábban maradtak le tengelytörés miatt.