Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Az 1809-es hadjárat Magyarországon - CSIKÁNY TAMÁS: A francia és az osztrák tüzérség alkalmazása az 1809. évi magyarországi hadjárat során

Ebbe az új rendszerbe négy-, nyolc- és tizenkétfontos ágyúk és döntően hathüvelykes tarackok tartoztak. A hatfontos löveg bevezetése már a napóleoni háborúkra maradt. A háborúk egyébként bebizonyították ezen új rendszer megbízhatóságát, kiválóságát. A szemben álló felek hamar átvették a megoldásokat és a komplex szemléletet is. A francia forradalmi és napóleoni háborúk alatt a tüzérség alkalmazása terén is meghatározó változások következtek be. Ekkor alakult ki azon elv - elsősorban éppen Napóleonnak köszönhetően -, hogy a tüzérséget nem a csapatok között egységesen szétosztva, hanem tömegesen, a döntő irányokba kell alkalmazni. Felismerték ugyanakkor a tüzérségi tartalék szerepének a jelentőségét, melynek alkalmazása fordulatot hozhatott az ütközetek menetében. Megváltozott a tüzérség hadrendi beosztása is. Az eddigi, jellemzően zászlóaljakhoz és ezredekhez szétosztott alkalmazás helyett az üteg vált meghatározó harcászati kötelékké. Ennek nagysága változó lehetett, általában hat-tíz löveg egységes irányítás alá helyezését jelentette. Mivel a lövegek tüzelőállásban rendszerint 15-20 lépésre" álltak egymástól, egy ilyen nagyságú köteléket irányíthatott hatékonyan a parancsnoka. Az ütegeket beoszthatták dandárokhoz, hadosztályokhoz, vagy hadtestekhez olyan céllal, hogy ezen kötelékek érdekében tevékenykedjen. Azt ütegek fö feladata a harc sikerének tüzérségi biztosítása volt, az ellenség élőerejének pusztítása, harcrendjének megbontása, támadó kötelékeinek pusztítása. Másodlagos feladatként jelentkezett az ellenség tüzérségének pusztítása, lefogása, „elhallgattatása", ami sokszor tüzérségi párbajjá fejlődött. Az ütegeket magasabb, akár hadsereg érdekű feladatok érdekében össze is vonhatták, közös irányítás alatt. Ekkor „óriás" ütegek alakultak, mint például 1809. július 6-án Wagramnál. E tüzér tömegnek kellett előkészítenie a francia hadsereg áttörését Aderklaa-nál. Az ütegeknek két alapvető fajtáját különböztették meg: a gyalog-, illetve a lovas-, vagy lovaglóüteget. A gyalogüteg jellemzően gyalogos kötelékeket támogatott, mivel a kezelők állás váltáskor gyalogosan kísérték a lövegeiket, így ezen ütegek, csak a gyalogság ütemében mozoghattak. Az ütegek másik nagy csoportját a lovasütegek képezték. Nagy Frigyes 1759-ben állította fel az első lovaglóütegeket. Ezek létrehozására azért volt szükség, mert a könnyebb, így gyorsabban manőverező osztrák lövegekkel szemben az ő tüzérsége hátrányba került. Mivel itt minden tüzér saját lovat kapott, és több lovat fogtak a lövegek elé is, így a tüzérségnek ez a fajtája az adott kor körülményeihez képest rendkívül mozgékonnyá vált. Ez az újítás annyira bevált, hogy 1779-ben az osztrák hadseregben is bevezették. A lövegek tökéletesedése, súlyuk csökkenése lehetővé tette, hogy lovaik terheinek növelése nélkül a kezelők „bőrhurkára", a talpszárra üljenek. Ezt a változatot vezették be a császári-királyi hadseregnél is, létrehozva a lovastüzérséget. A többi államban általában visszatértek az eredeti változathoz. Az osztrákok azonban nem, amit azzal indokoltak, hogy így a kezelők jobban a löveghez vannak kötve, nem áll fenn 2 1 katonai lépés =75 cm 3 A tüzérség szervezésére és alkalmazására Id. ORTENBURG