Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)
1809 és Pápa - HUDI JÓZSEF: Közigazgatás és honvédelem 1809-ben
táblabíró, Bezerédy György, Boronkay Ferenc főszolgabíró, gr. Eszterházy Imre, Hanovszky János táblabíró, Ulésy Miklós, Jursich János táblabíró, Kelemen Pál táblabíró, Nedeczky Károly olvasókanonok, Oroszy Pál főszolgabíró, Rohonczy János táblabíró, Simoga György ügyvéd, Takáts József, valamint Zsolnay Dávid c. püspök, veszprémi nagyprépost. Az Állandó Deputáció megalakulásával egy időben az alispán felmutatta azt a pecséttel lezárt levelet, amely a nádor titkos utasításait tartalmazta arra az esetre, ha az ellenség a megyét elfoglalná. Ugyanekkor döntöttek arról, hogy a vármegyei pénztárakat Veszprémben és Pápán is biztonságba kell helyezni. 22 A „titkos levél" felbontására június 10-én került sor, amikor a bizottság tagjai Rába Boldizsár másodalispán Pápáról küldött leveléből arról értesültek, hogy Habsburg János főherceg hadserege Pápára jön, ahonnan két nap múlva Győrbe szándékozik menni. Németh János ellátási biztos (comissarius) ugyanekkor arról tudósított, hogy az ellenség már Sárvárra, Jánosházára is „becsapott", s a franciák három órányira megközelítették a megyét. Mivel biztosra vették, hogy az ellenséges csapatok hamarosan meg fogják szállni Pápát, a megyebizottságot két részre bontották. A gr. Eszterházy Imre cs. k. kamarásból, Horváth János apátkanonokból, Rohonczy János kamarai prefektusból és Hanovszky János táblabíróból álló Pápai Állandó Deputációt Rába Boldizsár másodalispán elnökletére bízták. 23 Az új testület gyorsfutár útján tartotta a kapcsolatot a veszprémi bizottsággal, amely szükség szerint utasításokkal látta el, így a pápai bizottság albizottságnak tekinthető. A pápai bizottság a város június 12-i elfoglalása után óriási nyomás alá került, hiszen neki kellett gondoskodnia a megszálló hadsereg (esetenként mintegy 30 000 ember) ellátásáról, 24 a sebesültek ápolásáról, a rend fenntartásáról. Munkáját megnehezítette, hogy Horváth János kanonok és Hanovszky János táblabíró még Veszprémben tartózkodtak; csak azután indultak Pápára, miután az ottani francia parancsnokság június 15-én felszólította az Állandó Deputációt, hogy költözzön át, vagy franciául tudó egyéneket küldjön át. Ekkor a két, franciául jól tudó személyt átküldték Pápára. A Pápán működő deputáció munkájában az említetteken kívül mások is részt vettek. A pápai Esterházy uradalmat Barcza Ádám táblabíró, uradalmi prefektus; a megyét Káldy János és Osvald Zsigmond járási főszolgabírák, továbbá a várost és vidékét jól ismerő Pálfy László és Vetsey Ferenc táblabírák képviselték. A franciákkal való érintkezésben a tolmácsi teendőket gr. Eszterházy Imre, Horváth János veszprémi kanonok és Hanovszky János táblabíró látták el. A Pápai Állandó Deputáció a katonaság elszállásolására, a katonai kórházak élelmezésére egy albizottságot (ún. „kisebb deputatiót") hozott létre Szabadhegyi János járási szolgabíró vezetésével. Tagjai részben vármegyei közgyűlési tagokból, részben városi polgárokból álltak. Az előbbiekhez Nagy István, Osvald Dániel, Őri László, Szép Ábrahám „ügyész urak" (ügyvédek), az utóbbiakhoz Hanusz, Kováts, Polgár, Vélsz nevű polgárok 22 VeML IV. 1. a. Veszprém Vármegye Állandó Deputációjának jegyzökönyvei, 1809. május 21. No. 57. 2Î VeML IV. 1. a. Veszprém Vármegye Állandó Deputációjának jegyzökönyvei, 1809. június 10. No. 45. 24 A pápai katonai kommendáns május 18-án kelt utasításában napi 30 000 porció kenyeret követelt a pápai deputációtól, amely másnap tájékoztatta erről az alispán vezette központi bizottságot. IV. 1. a. Veszprém Vármegye Állandó Deputációjának jegyzőkönyvei, 1809. június 19. No. 100.
