Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

LÁSZLÓ PÉTER: Pápa és az Esterházy-család

ahogy öccse Ferenc elérte a nagykorúságot, vele a birtokon megosztozott. Ezen egyezség során gróf Esterházy Ferenc (1641-1683) kapta a pápai, s a hozzá csatolt ugodi, valamint a devecseri és gesztesi, s a Felvidéken pedig a semptei uradalmat. Ezzel tulajdonképpen az Esterházy család két ágra szakadt, az idősebb hercegi és az ifjabb grófi ágra. Pápa városa és az egész uradalom ezen időtől fogva mindvégig az ifjabb fraknói grófi ág birtokában maradt. Bár a család tagjai jobbára az udvar közelében, bécsi vagy pozsonyi palotájukban tartózkodtak, de gróf Esterházy Ferenc fő lakhelyének Pápát tekintette, itt születtek gyermekei is. Amikor 1683-ban meghalt gróf Esterházy Ferenc, fiai még kiskorúak voltak, így a gyámságot felettük és a birtokok igazgatását az özvegy, Thököly Kata, illetve nagybátyjuk, Esterházy Pál vette át. Gróf Esterházy Antal, a legidősebb fiú 1694ben lépett az apai örökségbe, amely körül hamarosan viszályok keletkeztek. Az egyébként erőszakos természetű Antal vonakodott kiadni az özvegy anyját, valamint az öccseit, Józsefet és Ferencet megillető birtokrészeket. Végül az uralkodónak kellett közbelépni, aki megintette Antalt, hogy viseltessen nagyobb tiszteletet anyja iránt és tartsa tiszteletben a családi megegyezéseket. Gróf Esterházy Antal 1704-ben Rákóczi Ferenc pártjára állt, s a szabadságharc bukása után követte a fejedelmet száműzetésébe is, s Rodostóban halt meg 1722-ben. I. József Esterházy Antalt a szabadságharcban játszott szerepe miatt hűtlenségben, hazaárulásban és felségsértésben találta bűnösnek, s 1709-ben teljes vagyon- és birtokvesztésre ítélte. Az elkobzott birtokokat a császár hűségében megmaradt öccsei József és Ferenc kapták meg, akik kezdetben közösen birtokolták és igazgatták ezeket, majd 1730 táján megosztoztak azokon egymás között. A pápa-ugodi, a devecseri uradalom, valamint a semptei és a gesztesi uradalom egy része ifjabb Ferencnek jutott. Ifjabb gróf Esterházy Ferenc tárnokmester hozzákezdett uradalmai rendbetételéhez. A török kiűzése, a Rákóczi szabadságharc leverése után békés korszak következett. A harcok során elnéptelenedett falvakat német telepesekkel betelepíttette, felmérette a birtokokat, s pontosan meghatározta a jobbágyi szolgáltatásokat. Hozzá látott az uradalom gazdasági irányításának megszervezéséhez, s az uradalmi központokban a kornak megfelelő, fényűző barokk kastélyok építéséhez. A középkori várak, mint lakóhelyek kényelmetlenek, és sok esetben romosak is voltak. A pápai vár ugyan lakható volt, de már nem felelt meg a kor követelményeinek, s annak, hogy egy főúr reprezentatív lakóhelye legyen. Pápa városképe, legalábbis ami a belvárost illeti, a 19. század elején alakult ki a mai formájában. Alltak még a várost körbe vevő sáncok, s a belső várat védelmező bástyák. A vártól északra és keletre egy jelentős méretű tó terült el, részben a mai kastélypark területén, de a főtér keleti kettős házsora is a tóparton húzódott. Gróf Esterházy Ferenc Franz Anton Pilgram osztrák építészt bízta meg a kastély megépítésével, de a tervek kiterjedtek a belváros, a főtér rendezésére is. Tervbe vették a középkori, romos plébániatemplom barokk felújítását is. A kastély tervezésénél a gróf és az építész a tó megtartásával számolt, és egy nagyszabású négy szárnyú, zárt belső udvarú kastélyt tervezett, amely egy gazdagon díszített, pompás hídon lett volna megközelíthető a főtér felől. Ezek a tervek azonban csak részben valósultak meg, mivel gróf Esterházy Ferenc 1754-ben meghalt, s a pápai-ugodi, valamint a devecseri uradalmakat belső családi megegyezés alapján legifjabb fia, gróf Esterházy Károly