Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

LÁSZLÓ PÉTER: Pápa és az Esterházy-család

(1725-1799) örökölte. Esterházy Károly papi pályára lépett, s váci majd egri püspök lett, s távol birtokaitól teljesen az egyházi szolgálatnak szentelve magát élt. A pápai kastély építkezését abban az állapotban, ahol az éppen tartott befejezte. így a negyedik, valójában a főszárny nem épült meg, s így alakult ki a kastély mai „U" alakú formája. A tavat lecsapoltatta, s helyén kerteket alakítatott ki, amelyeket árendába, bérbe adott. A középkori plébánia templomot lebontatta, s helyére, a kastély tengelyébe felépíttette a mai hatalmas templomot. A templom körüli temetőt megszüntették, a piaci üzleteket és árusító bódékat lebontották, s a sáncokat is elhordták, illetve beépítették. De azóta, hogy az Esterházyak birtokba vették Pápát, nem csak külső városkép ment át változásokon. Pápa és a földesúr viszonya nem volt mindig felhőtlen és harmonikus. Egyrészt ott volt a város fejlett önkormányzatával, ugyancsak fejlett és öntudatos polgárságával. Másrészt a hatalmas és befolyásos Esterházy-család, amelynek tagjai magas udvari tisztségeket viseltek, s földesúri hatalmuk mellett magas kapcsolatokkal és politikai befolyással is rendelkeztek. A földesúri terhek és jogok mellett az Esterházy-család és Pápa viszonyát ezenkívül még vallási ellentétek is terhelték. Amikor Pápa a család birtokába került, lakossága döntő többségében a reformáció híve volt, püspöki székhely, a dunántúli református egyházkerület központja, iskolájával s egyházi intézményeivel. Az Esterházy család tagjai kivétel nélkül buzgó katolikusok és az ellenreformáció hívei voltak, s mindent meg is tettek annak érdekében, hogy a református egyházat visszaszorítsák a városban és birtokaikon, nem egyszer akár erőszakos módon is. Ez ugyan részben sikerült is, de minden törekvésük ellenére a református gyülekezet létszámban is, de főként szellemiségében megerősödött, s főiskolája révén Pápát olyan szellemi, kulturális központtá tette, amely az egész Dunántúlra kihatott. Amikor gróf Esterházy Ferenc tárnokmester 1754-ben meghalt, három fia, Miklós, Ferenc és Károly osztoztak az örökségen. Miklós a legidősebb kapta a tatai és gesztesi uradalmat, Ferenc a sempteit, míg Károly a pápa-ugodi valamint a devecseri uradalmakat. Ezzel az ifjabb grófi ág újabb két ágra szakadt. Miklós a tatai, míg Ferenc a cseklészi ág megalapítója. Gróf Esterházy Károly, amikor 1799-ben meghalt, az ő uradalmain is a tatai és a cseklészi ág osztozott meg. Esterházy Károly testvérei ekkor már nem éltek, így azok leszármazottai kötöttek egyezséget, amelynek értelmében az egész pápa-ugodi és devecseri uradalmat a tatai ág kapja, s a cseklészi ág részére 1829-ig kifizeti az uradalmak értékének felét, azaz 1 millió 30 ezer rénes forintot, amelyhez még évi 5 % kamat járult. így a pápai uradalom birtokába 1799-ben a tatai ág, illetve ezen ágból az egyetlen (valójában 1811-től, nagybátyja halálától) örökös, gróf Esterházy Miklós (1775-1856) lépett. így 1809-ben a pápai uradalom birtokosa gróf Esterházy Miklós kamarás, belső titkos tanácsos volt, aki jelentős építkezéseket folytatott, de elsősorban birtokainak központjában Tatán és Csákváron. Felesége, Roisin őrgróf leánya, Franciska-Romana volt (Françoise de Roisin márkinő), aki Nizzában halt meg 1845-ben. Roisin Franciska francia születésű volt, s Brüsszelből került már gyermekkorában Bécsbe, ahol nagynénje, Chanclos grófnő, mint XVI. Lajos leányának, Mária Teréziának a nevelőnője tevékenykedett. Gróf Esterházy Miklós egész családjának műveltségét meghatározta felesége francia kultúrája. 1808- és 1809-ben éppen csákvári kastélyának nagyszabású átépítésén dolgozott francia építészek segítségével, amelyhez egy színházat épített. Tatán „Laczkó Dezső Múzeum Könyvtára Veszprém Ltsz, £.M}(ö. »