Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - VLADIMIR BRNARDIC: A híresebb fiú híres apja

falon a csatát ábrázolja, az üveges tárlókban tárgyak vannak. Megmutatják a csata brutalitását a gyerekeknek, mert ezt az egészet nekik készítették, hogy tanulhassanak belőle, és emlékezhessenek az 1799-es csatára. Feldkirchben és környékén sok emlékhelyet és emléket találunk erről a híres csatáról. A St. Michael (Szent Miklós) templomban, Tisisben egy képet festettek templom körül vívott csatáról. A temető a templom körül van egy kis domb tetején, amely uralkodik területen, és amelyen osztrák állások voltak. A csatakép mellett egy céltáblát tartanak a 19. századból. Schattenburg múzeumában egy nagy, talán a legnagyobb ilyen gyűjtemény van a világon. A csata emléke századik évfordulókon újra éled. Az 1899-ben, az 1799-es vérfürdő emlékére emelt emlékművel szemben vagyunk. Hazafias szellemben leplezték le, éppen akkor, amikor Ausztria irányában általános lelkesedést tanúsítottak az országban. Feldkirchi tettéért Jellachichot sok megtiszteltetés érte. Miután Feldkirch és Bludenz tiszteletbeli polgárává fogadta, a legmagasabb osztrák katonai kitüntetéssel, a Katonai Mária Terézia Rend lovagkeresztjével tüntették ki. Ez a rend feljogosította a bárói cím viselésére. A folyamatos háborúk és a bécsi bürokrácia lassúsága miatt csak sokkal később, 1809-ben hagyták ezt jóvá. % így nem csak magát, de a családját is felemelte. Emellett az 1798-ban szervezett 62. magyar gyalogezred tulajdonosává is kinevezték. 1802-től haláláig, 1810-ig viselte nevét az ezred. A békekötés és a sok dicsőség után az 53 éves Franz Jellachich úgy döntött, hogy családot alapít. Magas rangjánál fogva nem kellett engedélyt kérnie. Az osztrák tisztek nem nősülhettek meg a katonai vezetés engedélye nélkül, emellett nagy kauciót is le kellett fizetniük, melyből haláluk esetén hátrahagyott családjukat segélyezték. Jellachich a 24 éves Ana Marija Portnert, Joseph Portner százados, későbbi ezredes lányát, és a híres Knesevich tábornok unokáját vette el. Emellett Ana rokonsági körébe tartoztak még a Chiolich és Vukassovich határőrvidéki katonacsaládok. A házasságkötés után Jellachichot altábornagyi rangban Pétervárad parancsnokává nevezték ki, itt született 1801-ben a későbbi horvát bán, Joseph Jellachich. Az 1805-ös háborúban Jellachichot Tirolba nevezték ki egy hadosztály élére. Szerencsétlen körülmények és tisztázatlan parancsnoklási viszonyok közepette, valamint a Mack tábornok alatti fősereg ulmi kapitulációja következtében Jellachich kénytelen volt megadnia magát. Ezelőtt még lovasságának egy része a császári család magas rangú tagjának, Ferdinánd főhercegnek a vezetésével kitört és megmenekült. Nehéz körülmények között, tisztességes feltételek mellett egyezett meg a kapitulációról. Emberei letették a fegyvert, de szabadon távozhattak Csehország felé. Mindamellett Ausztria veresége és a pozsonyi béke után Jellachich áldozati bárány lett, elbocsátották a hadseregből, nyugdíjat sem kapott. Dicstelenségében Zágrábba vonult vissza családjával, de idejének legnagyobb részét nyári lakján töltötte egy szerény faházban Kurilovecben, Velika Gorica mellett. Itt született meg 1807-ben harmadik fia Anton, hamarosan egyetlen lánya, Cecília halála után, aki tbc-ben halt meg fiatalon. Mindhárom fia, Joseph, George és Anton követte apja példáját a császári hadseregben, és magas rangot ért el.