Nagy-L István szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 11. (Pápa, 2006)

Történelmi személyiségek 1809-ben - VLADIMIR BRNARDIC: A híresebb fiú híres apja

Kurilovecben az idős altábornagy igazságtalanságtól sújtva sok éjszakát töltött levelek írásával, személyesen fordulva katonai bírósághoz, hogy bizonyítsa ártatlanságát és megvédje katonai dicsőségét. A korábbi hős, és a legmagasabb katonai rend tagja gyakran tekintett lovagkeresztjére. Korábban a dicsőség és a szerencse kegyeltje az élet árnyékos oldalán találta magát felháborodva és megalázva. A vizsgálat csaknem négy évig, 1809-ig tartott. A franciákkal vívott újabb háború elején a tábornokok bizottsága rehabilitálta Jellachichot, és visszaadta a rangját. A tiroli hadosztály parancsnokságává nevezték ki. De ezúttal is elkerülte a szerencse. Salzburg sikertelen ostroma, és az osztrák hadseregek németországi és itáliai kudarcai után vissza kellett vonulnia. Mialatt Graz és János főherceg serege felé vonult, Saint Michael mellett Eugene Beauharnais itáliai alkirály, Napóleon mostohafia támadta meg. Miután a jelentős túlerőtől vereséget szenvedett, maradék csapatai élén csatlakozott a főherceghez, és Magyarországra vonult vissza. Ugyanezen idő alatt furcsa, de egyben érdekes találkozás történt Bécsben. Napoleon már 1809 májusában elfoglalta a várost hadserege élén. ahol Jellachich legidősebb fia, a 8 éves Joseph, becenevén Pepi éppen tanulmányait kezdte a híres nemesi iskolában, a Theresianumban, melyet Mária Terézia alapított. Most is iskola van a falak között, és egy emlékmű Joseph Jellachich horvát bán emlékére. Jellachich személyesen emlékezett Neustädter tábornokkal beszélgetve, mialatt Napóleon arcképét nézte: „Bécsben vettem ezt a portrét, mert tényleg hasonlított Napóleonra. Láttam Napóleont Schönbrunnban marsalljai kíséretében a császári gárda parádéján 1809-ben, amikor én 8 éves voltam. Marziani tábornok, aki fogolyként volt ott, engedélyt kapott és bemutatott engem neki. A francia tábornokok nagyon udvariasak voltak, nagyon jól ismerték apám nevét, különösen Masséna..." Napoleon megsimogatta a kis Jellachich haját és meghúzta a fülét. A sors keze a császárt Szent Ilona szigetére zárta, Joseph Jellachichot a horvát és osztrák 1848-as politika élvonalába. A történelem kiszámíthatatlan játéka következtében Napoleon után a horvát bán volt az első tábornok, aki csapatai élén vonult be Bécsbe egy olyan háborúban, amely megrázta a Habsburg Monarchiát. A kis Pepi és a francia császár találkozásának idején Franz Jellachich altábornagy életének és ezen háború számára utolsó csatáját vívta. Magyarországon, Győrnél a franciát^ tnegverték az utolsó osztrák erőt, amely főként nemesi felkelőkből állt. A schönbrunni béke utáni Jellachichnak nehéz feladat jutott. A császár parancsára neki keSJdtt végrehajtani hat hat&rőrezred lefegyverzését, amelyek területe, a Száva jobb partja, a béke értelmében elveszett. Az ezredeket Magyarországon gyűjtötték össze. Jellauüicn megpróbálta kikerüli £ nem kívánt feladatot. Könyörgöm, hogy felséged mentsen fel ez alól a szörnyű feladat alól, mert ezeknélí/ a szerencsétlen, de dicső határőr katonáknak csak a fegyver jelenti a dicsőséget. Mária Terézia rendet szereztem általuk, elvenni tőlük a fegyvert, az megszégyenítést jelent." De a császár hajthatatlan maradt, mert a korábbi megbízottak kudarcot vallottak. Jellachich volt az egyedüli - a határőrök körében meglévő hírnevének köszönhetően -, aki megtört szívvel ugyan, de el tudta végezni á feladatot. Miután visszatért parancsnoki