László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
OSZKÓ ÉVA: A devecseri Esterházy-kastély
Devecser történetéről ezidáig kevés tanulmány született. Összefoglaló mű csak 1996-ban jelent meg Veress D. Csaba munkája eredményeként. Azonban ezt a „Devecser évszázadai" című müvet kritikával kell kezelni, mert egyes adatai tévesek, okleveles adatokkal nem megalapozottak. Az általam felfedezett ellentmondásokra e tanulmányban ki fogok térni. Több mű megemlíti Devecser várát, de ezek elsősorban a dunántúli végvárrendszer kiépítésével kapcsolatosan az abban helyet foglaló devecseri vár szerepéről, jelentőségéről szólnak. Az épületről a régészeti kutatás hozott új és jelentős eredményeket. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársai az 1970-es években kutatták a várat. A kutatást Koppány Tibor vezetésével Pusztai László Művészettörténész és Koppány Tiborné építésztechnikus közreműködésével az OMF végezte. A falkutatás során tisztázták a fő építési periódusokat, azokat jól datálták. Elkészítették a főépület alaprajzát, amelyen koronkéntjelölték az egyes épületrészeket. A kutatás eredményeit az Építés és építészettudományban tették közzé 1983-ban. Cs. Dobrovics Dorottya szól még helyenként a devecseri kastélyról építészettörténeti munkájában 2 , de adatai csupán a XVIII. századra korlátozódnak. Ezen kívül több népszerűsítő útikönyv J pár oldalas ismertetőjéből gyűjthettem egy-egy új információt. A lakókról, a devecseri Esterházyakról összefoglaló munka még nem született, ezért fő célomnak tekintem az itt élő Esterházyak életének feldolgozását és ismertetését, és ezen keresztül próbálom bemutatni a település és a kastély történetének változásait. Veress D. Csaba müvéből kiindulva, s a család életrajzi adatai után kutatva kirajzolódott előttem a kastély egykori tulajdonosainak sora. Levéltári dokumentum meglehetősen kevés állt a rendelkezésemre, mivel az Országos Levéltárban őrzött Esterházy-család levéltára az 1956. évi harci események következtében - 1956. november 4-én egy szovjet tüzérségi belövés miatt - szinte teljes egészében elégett, megsemmisült. 4 Feldolgozás szempontjából a legmostohább sorsa a kastély XX. századi történetének van. Dolgozatom utolsó fejezeteiben ezért erre nagyobb hangsúlyt fektetek. Ehhez a „Dunántúli történetek" című mü anekdotáiból válogattam, amelyekben az egykori Esterházy-alkalmazottak szólalnak meg. Ezen kívül Horváth Bélánénak (akit Devecserben Padó Manci néninek 5 emlegetnek) mondhatok köszönetet, aki sok új információval tette gazdagabbá eddigi ismereteimet azáltal, hogy gyermekkori élményeiről mesélt. Külön köszönetet mondok még Ilyes Dénes atyának, az egykori 6 gannai plébánosnak, ugyanis az Ö segítsége tette lehetővé, hogy a máig feldolgozatlan Esterházymauzóleumról, s a családi temetkezési szokásokról írjak. 7 2 . Cs. Dobrovits Dorottya: Építkezés a XVIII. századi Magyarországon Bp. 1983. \ Arborétumok 1984., Balogh 1965., Kelényi 1980., Kiss 1984., Koppány 1973. 4 Az Esterházy-család levéltárából mindössze néhány életrajzi adatot pontosíthattam, a Veszprém Megyei Levéltárban pedig az épület műemlékvédelmi irataihoz jutottam hozzá. \ Adatközlő: Horváth Béláné, Devecser, Hársfa utca 2. Szül.: 1929. ù Kutatásaimat 1997-98-ban végeztem, azóta Dénes atyát elhelyezték Qannáról. 7 Gannán temették el az Esterházy-család 54 tagját, akik közül némelyek Devecserben éltek. Dénes Atyától sok érdekességet tudtam meg: pl. a História Domusból a temetési szertartás pontos leírását, és sok értékes, levéltárba illő irathoz (anyakönyv, keresztlevél, hullaszállítási levelek stb.) sikerült hozzájutnom az ö jóvoltából. Ezeket mellékelem a dolgozatomhoz.
