László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
NAGY ISTVÁN: Beszámoló a „Napoleon und Graz 1809" című konferenciáról
lyein (köztük Győrben is) 1 , így örömmel fogadták Ferdi Wöber ötletét, és szervezték meg a konferenciát. Az első előadást dr. Gerhard M. Dienes, a Grazi Városi Múzeum igazgatója tartotta „Von der französischen Revolution nach Graz" címmel. Az előadás széles ívű áttekintés nyújtott a francia forradalmi, és napóleoni háborúkról, a háborúk színterének folyamatos kelet felé tolódásáról, valamint a francia emigránsok Ausztriába, és Grazba érkezéséről. Részletesen taglalta az 1790-es évek második felének kormányzati problémáit. A korlátozott, leginkább jóindulatú kifejezéssel közepes képességűnek nevezhető Ferenc császár, valamint az örökös tartományokat szívén viselő János főherceg (Ferenc császár öccse) konfliktusa nyilvánvaló volt a követendő belpolitika tekintetében. A császár természetéből adódóan irtózott a fennálló viszonyok bármiféle megváltoztatásától, míg János főherceg a Habsburg családban szabadszellemünek számított. 2 Bár a főherceg katonai pályán nem bizonyította tehetségét, az örökös tartományok sorsát viszont szívén viselte. Célját, egy szabadabb közélet megteremtését nem tudta keresztülvinni, az említett időszakban szigorították a cenzúrát, és mindenkiben, aki bármilyen kis mértékben eltért a hivatalos politikai kurzustól, jakobinust sejtettek. Ezt dr. Dienes a császárt irányító karrierista tanácsadók hatásának tulajdonította. A napóleoni háborúk utáni metternichi korszakot a bezárkózás, a problémák elfedése, a rendőrség, közigazgatás, a katonaság politikai kontrollja, és a cenzúra jellemezte. A Ferenc császárt követő Ferdinánd császárt marionettfigurának nevezte dr. Dienes. Előadásában dr. Dienes áttekintette azt a három hadjáratot (1797, 1805, 1809), melynek során francia csapatok érkeztek Grazba. Az első alkalommal Bonaparte tábornok a győztes itáliai hadjáratai után tört be az örökös tartományok területére, és megszállta Graz városát. A második alkalommal, 1805-ben Masséna tábornok Itáliai Hadserege szállta meg a várost. Utoljára, 1809-ben Eugene Beauharnais, itáliai alkirály csapatai érkeztek Grazba. Ezúttal azonban a grazi erődben visszamaradt maroknyi őrség ellenállt a franciáknak, és többszöri erőfeszítésre sem tudta megtömi a védők elszántságát. A második előadást „Das Phänomen Napoleon - Mythos und Wahrheit" címmel dr. Alfred Plischnack tartotta. A hallgatóság egy rendhagyó Napóleon-életrajzot hallhatott. Az előadó Napoleon pályájának alakulását elsősorban a motivációkból vezette le. Az első fontos élmény Plischnack szerint Brienne-ben érte Napóleont. Gyerekként olyan környezetbe került, melynek nyelvét korlátozottan értette J , és amelyet ellenségesnek tartott. Napoleon erőteljes korzikai öntudata apjának ellentéte volt. A kis Buonaparte nem értette apját, hogy miért hódolt be a franciáknak. Ez olykor szélsőséges megnyilvánulásra is sarkallta. Csupán szülőföldjében történt mélységes csalódása indította a franciákkal való azonosulásra. Második mély hatásként Plischnack az anyjával való különös kapcsolatát említette. Napoleon egész életében anyja elismeréséért küzdött, ez motiválta a családtagjai számára juttatott címekben is. Hatalmas csalódást jelentett Napoleon számára, ' A grazi múzeumbarátok körének jelenlétében leplezték le Hatvan Erzsébet emlékmüvét 2003-ban Nyúl községben. Ferdi Wöber akadt a nyomára, hogy grazi katonákat egy magyar parasztlány mentett meg a győri csata után. A grazi múzeumbarátok ilyen módon tisztelettel adóztak őseik megmentőjének. 2 Ezt házassága is bizonyítja. Anna Plochi svájci polgárlányt vette feleségül. 1 Napoleon anyanyelve az olasz nyelv egyik tájszólása, a korzikai (korz) volt. Életének ebben a korszakában, bár megtanult franciául, kihívóan olaszos kiejtéssel beszélt.
