László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

most már sokkal lényegesebb. ...A fenti megállapítás a föld feletti, falas házra vonatkozik. A veremházak fejlődése ettől nyílván eltérő. Viszont nem valószínű, hogy a 19-20. században megfigyelt füsttelenítő rendszerek a veremházakban alakultak ki. (Pedig tudjuk: kezdetben vala a putri. Gömöri J. kovácsműhelyéből XIX. tábla, „E" a kohó kéményét muszáj volt kivezetni a putri fedelén és egyébként is a putriból könnyebb volt megoldani a kürtös füstelvezetést! U.I.) Sokkal inkább feltételezhető, hogy az ismertetett változatok ... a fejlettebb falas házakban alakultak ki, s innen legfeljebb másodlagosan kerültek át a földbe süllyesztett épületekbe." Fel kell tennem a kérdést, milyen koraiak lehetnek ezek a földbe süllyesztett épületek, 9-12. századiak? Barabás Jenő talán azt mondja, hogy a földfelszínre épített házak voltak azok, amelyek meghatározták az épített környezetet, bennük alakult ki a füstelvezetés gyakorlata, s a veremház csak mint egy rossz álom, kísérte esetlegesen ezt a folyamatot, majd vette át tőle a füsttelenítés praktikáját. Bátky pont az ellenkezőjét állítja. „Szerkezeti meggondolásokból biztosra lehet venni, hogy a mennyezet meghonosodásával egybe esett a mestergerenda jelentkezése. A kettő mintegy feltételezi egymást, de a hosszirányú mestergerendának nincs semmi értelme padlás nélkül.** A 15. ábra „C" rajza egy elképzelt konstrukciót mutat be, egy gödrös házat, amelynél a mestergerenda a padlásgerendákon (általgerendák) kívül a putri feletti nyitott sátorkémény szerkezetét is tartja. A putribeli belső két ágasfának az is a szerepe, hogy a mestergerenda konyhabeli részét tartsák. „Az Osz 1546-ból közöl először mestergerenda adatot, mégpedig szelemen, ágas és főgerenda társaságában, ami egyszerű épületben való alkalmazására utal. ... A feljegyzésekben az első kéményadat az Osz.-ban olvasható 1520-ból..."- írja Barabás J. A városok külön életet élnek? Ott hamarabb rájönnek mindenre, s csak száz, meg száz évek múlva vándorolnak le az újítások a tanyákba, falvakba? Miért? Most, hogy közeledek irományom végéhez, könnyebbülök meg, és eszmélek rá, nem kis döbbenettel, hogy milyen kemény fába vágtam a fejszémet. Azt akarom elhitetni magammal, s talán másokkal is. hogy az ember sok ezer éven keresztül alig változott. És már sok ezer évvel ezelőtt tudott mindent a házépítésről, tüzelőről, füstelvezetésről. Fel merem tételezni, hogy ez az ős ismert sok száz fajta füttőző - tüzelő alkalmatosságot, tudta követni a füst, a meleg útját, saját maga alkotta furcsa szerkezeteken keresztül. De nem is kellett száz fajta legyen az a szerkezet, mert funkciója csak egy-kettő volt. Nagyon egyszerű kellett legyen és könnyen felépíthető, a belső tartalom adta a külső formát is. Egyetlen egy szempont volt nagyon fontos, ne okozzon tűzvészt (és esetleg még melegítsen és világítson). Például a hajdani 10-1 1. századi Etei tüzelőkkel kapcsolatban minden magvas kérdés egy jelenség-tárgy körül forog, milyen magasra emelkedett ki a kürtő a kemence testéből. Milyen irányultságot vett ez a sárból - agyagból s talán más anyagból is kreált szereplő a hajdani ház terében? Elképzelhető, hogy a hajlék belsejében (ahol a számtalan tagú család élt!) ontotta a füstöt? Elképzelhető, hogy a rövid kürtő felett füstfogó volt, amely elvezette a füstöt valahová kifelé? Külön kegye a gondviselésnek, hogy számunkra a föld megőrzött ilyen különleges finomságokat. Dicséret a jó szemű, figyelmes ásatónak is, aki rájött, hogy a kemence szájával szembe lévő falon szellőztető lyuk van! (Már kezdjük jól érezni magunkat ezekben a putrikban!) Addig nem is araszolunk tovább, amíg el nem gondolkozunk egy kicsit a 20. ábrán. Három helyről boronálok itt össze jelenségeket, s az ördög megint incselkedik velem, hogy az egyik rajzot tovább építsem. Természetesen előbb egy Méri-féle putriban