László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

ciója nem meggyőző a ház szerkezete masszivitását illetően. Attól függ, hogy náddal, vagy papírra! borították, fedték-e oldalait vagy tetejét, mert ha nem, azt a mennyiségű földet, amit pld. Sabján T. rak a „ház"-aira ez a filigrán ,.japán doboz" nem bírná el. A „H" ábra Gömöri János rajza átrajzolva nagyon is hihető és lakni is lehet ilyen házban, (a 9. ábra kapcsán már beszéltem róla, igaz ő azt mondja, hogy raktár lehetett). Tűzhelyeket, olyanokat is el tudok képzelni (pince feletti szinten is) ebben a korban, amelyek lábakon állottak, füstfogót, vagy szikrafogót magától értetődően én mindenhová beterveznék. A „G", „I", „J" jelű rajzok idegenek, nyugatiak ők magukért beszélnek. Mernek nagyok, erősek lenni. Haladjunk tovább a táblák rajzainak magyarázásában. A XIV. táblát nem részletezem. Számtalan esetben a felmérési rajzon megjelennek olyan „oda nem illő" függelékek, amik gyanút keltenek, vagyis, hogy itt másról is szó lehet, mint veremházról. Ezekből a gyanús alaprajzokból gyűjtöttem össze egy táblányira valót. A teljesség igénye nélkül, ahogy mondani szokták. Még annyit a XIV. tábláról, hogy lent, a jobb sarokban az „N" jelzés alatt, saját vázlatom található arról, hogy a tábla „házai" általában mely égtáj felé vannak tájolva, zömében csak két irány van: ÉNy - DK és ÉK - DNy. Egy X betűt lehet ezzel az irányultsággal leírni. A XV. táblán néhány rajz van, ábrázolandó, hogy Európában a 10. századtól már ismert volt a füstelvezetés kéményekkel. A sokatmondó kéményes füstölő városképek után jöjjön most egy korabeli rajz (14. ábra „A"). Ház épül (épületfal) téglából, szemmel láthatóan nem vályogtéglából. „Az építkezés módja nem sokat változott az ókor óta. Használnak darukat, taposómalmos emelőszerkezeteket, alkalmazzák a rámpát." stb. Persze nem nálunk, hanem a müveit nyugaton. Ahogy a „B" rajz mutatja úgy a német parasztok építkeznek az 1200-as években, épületüket már nem pátyolgatja szelementartó ágasfa. Önállóan állnak a szarufák. A 15. ábra „A" három rajza, Barabás Jenő, Gilyén Nándor könyvéből került ide (Magyar népi építészet 1978. 64. 0. ) Cölöpvázas szerkezet „felruházásának" tanúi vagyunk. Ezen a rekonstrukción én a „B" rajzon annyiban használtam fel útmutatását, hogy az ágasok kijelölte téglalapot kimélyítettem, „vermesítettem" és egy kemencét helyeztem a kémény sátra alá. Nagyon sokszor találunk cölöplyukakat a kemence körül. A „C" rajz annyiban változik, hogy a vermem fölé építettem egy ehhez hasonló terebélyes szerkezetet. A sátorkéményem belső lábait viszont már mestergerendára helyeztem. A 21. ábra alsó rajzain („B", „C"), magától értetődőnek látszik az, amiről én beszélek. (Gilyén N., Mendele F., Tóth J. „Felső-Tiszavidék népi építészete", 43. o.) A 15. ábra „C" rajzánál minden tökéletes, ha Méri 1. annak idején egy ilyen felépítményt képzel el első putrigödre fölé, ma nem kéne keserűen és szomorúan mindezen gondolkodnunk. A kis kürtő (amelynek valószínű létét meg lehetett figyelni Etén) ontja a füstöt a pendelykémény/szabadkémény alá. Jókora tér van a gödör körül, még művészi tevékenység folytatása is elképzelhető a lepadolt mennyezet alatt. Osztani is lehet ezt a belső teret stb. A „D" rajzon egy olyan kemencét látunk, melynek a kürtője/sípja a héja felett vonul ki, a fústlyukat is megfigyelhetjük egy szerény katlant is építettem a kemence testébe (bográcsba fő az étel). Erre a merész rekonstrukcióra azért bírtam rá magam, mert csak így tudom elképzelni azt a kemencetestet, amit az egyik „házban" Várpalota-Szénhelyen találtak. (Rainer Pál tanulmánya „A Balaton-felvidék népi építészete", Szentendre-Veszprém, 1997, 94. o. 1. Kép. „Ház és ember" 2. Szentendre, 1984. 37. o.) A 15. ábrán az „E" mutatja be ezt a veremházat. Szerettem volna egy keresztmetszetet látni erről a kettős objektumról is. Szerintem párját ritkí-