László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

tó jelenségről van szó. Az „F" rajzon látható torockószentgyörgyi füleskemence is figyelmet érdemel. Ez a Kárpát-medence utolsó „füles" kemencéje. Még áll Bara-Nagy Anna néni régi pitvarában, de napjai meg vannak számlálva. Jó lenne megmenteni! 2004 július végén Balassa M. Ivánnak is megmutattam, hátha Szentendre ... ? A kemence/katlan együttesnek állítok emléket e rajzzal. Ezekkel az első gödrös házakkal (ezek már egy nagyobb lélegzetű rekonstrukciók) elérkeztünk egy kisebb magaslatra, tekintsünk vissza és csináljunk számvetést. Utunk folyamán még miről kellett volna beszéljünk, milyen fontos pontokat érintettünk. Igen, gondolom miért parancsolt megálljt egy belső hang. A rekonstrukciók során nemsokára Dr. Kós Károly és Gunda Bélánál tartunk. Beszélnem kell arról, hogy tulajdonképpen mi késztetett engem arra, hogy ezt a putris világot kivégezzem. Hát először is, mert ...! Másodszor: a Hantai ásatás kapcsán Ilon Gábor szövegében felfigyelek arra a kitételre, hogy „a Bodrogközben földfelszíni és földbemélyített traktussal is rendelkező házakat tételez fel a legújabb kutatás". Tehát egy olyan kétsejtü házat egy fedél alatt, amelynek egyik sejtje le van mélyítve. Tulajdonképpen ezzel kezdődött az én „ámokfutásom". Kutattam olyan nyomok után, amelyekben fellelhető ez a kettőség. Bátky Zsigmond némely írása volt az első mentőöv. Mit is tudtam meg Bátkytól. Két vagy több idézet jön, összegezve az ereszről értekezve ezt írja: „Lehetséges tehát, hogy a magyar szín esetleg honfoglalás előtti orosz kölcsönzés („A magyar ház eredetéhez" M.N.E., 1930; 77-78. o.). Eresz, szín, eszterhély stb. mind ugyanaz, pont ezt az ámyékalját, ereszt kerestem én, és honfoglalás előtti, jól figyeljünk!! Bátky szerint ez a ház második sejtje. Én viszont elméletemhez ezt neveztem ki kiindulópontnak, a parányi házhoz. Parányiról beszélek, mert a gödör is parányi, ez a ház felszínre épült már a kezdetek kezdetén és felmenő négy fala volt, melyet a 4. századtól el tudok képzelni ebben a nagy térségben. Egyébként gyanúm az is, hogy többosztatú és terebélyes felszínre épült házaink is voltak (gondolom ez nem csak az én gyanúm). Ehhez a házhoz csatlakozik egy „alacsonyröptü" eresz. Az eresz aljának a földjét le kell mélyíteni

, hogy létezni, lakni lehessen alatta. Ereszem oldalait majd bekerítem és kész a vermes ház. A magyarság néprajza első kötetéből, az Építkezés fejezetből a 124-145 oldalakról másolom ki a következőket: „az eresz eleinte nyitva van, majd egyik rövidebb, azután a hosszabbik oldalát is elzárják, de - s ez fontos! - nem boronafallal, mint a házét, hanem csak sövénnyel vagy deszkával". Bátky történetesen a keleti háztípusról írja ezt. „A bejáró a szabadon maradt nyílás ... az egysejtű ház tehát kétsejtűvé lesz, de a második sejt még sokáig magán hordja alacsony származásának bélyegét. A talpfa nem megy át az ajtaja alatt. Földjét nem töltik fel, padlása nincs, mert ide ömlik a ház kürtőjének füstje, de ha félig le van is padlásolva, mennyezete mindig alacsonyabb a házénál ... Az ereszes ház tagolódása úgy alakul tovább, hogy az eresz másik oldalára még egy helyiséget építenek. Ez lesz a kicsi ház, másik a nagy ház ...A ház tagolódásával az eresz közlekedő helyiség volta mindjobban kidomborodik. Igazi pitvarrá lesz ..." Kénytelen vagyok szubjektív véleményemnek hangot adni, ahogy olvasom Bátkyt, mert az az érzésem, hogy az itt felsorakoztatott „leltárral" csak a Kárpát medencei élet egyik szegényes vetületét láttatja velünk. Ez a kép elszomorító és végtelen szegénységről beszél, holott a természet rendkívül gazdag - építőanyagban is - melyben ez az „elesett nép" él. Gondolom van egy másik reményteljes élete is ennek a Kárpát-medencének a 7-8. századtól a 13.-ig például, amelyet még nem tártak fel, s amely élet talán városokhoz kötött és nem annyira vigasztalan,