László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)

UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény

„Cábrán lent, Sabján Tibor tetőszerkezete, felülnézetből. A központi kihegyezett karó. mely a szarufákat és a tetőt tartja a padlás deszkáira támaszkodik (?!) Talán a „mestergerenda'" a súlyt át tudja menteni a karókra?! A „D" ábra a ház homloknézete a „síp"-os szikrafogóval. Még ez a legbiztonságosabb füstkivezető. A szalmatetön szellőztető nyílások vannak két oldalt. A trapéz alakú házalapot (talpfák) értelmetlennek tartom. A leégés után is elmozdulhattak, de az égés is deformálhatta őket. Most hadd idézzek egy pár mondatot Györffy István könyvéből (Magyar falu, magyar ház, Bp., 1943; 122. o.). A következő nyilvánvaló dolog miatt idézem most ezt a pár sort, hogy világos legyen. Már a kezdetekben szükség volt a plafont tartó gerendára, mert - s itt most nem boronaházról van szó, hanem sár, és földfalu házról - tekintélyes súlyt kellett tartson. „Mindezek a sár és föld falak ... 150 évig eltartanak ... pedig az alföldi magyar fundamentumot sem igen rak, gyakran a puszta földre rakja a házát. Mindezen sárfalak oly erősek, hogy a fedélzet teljesen rajtuk nyugszik. Sár- és föld falaknál fedéltartó-oszlopok nincsenek. A plafon is a falakon nyugszik. A plafontartó főgerenda az úgynevezett mestergerenda a keresztfalakon. A magyar a falakat mindig egy vastagságura veszi, tehát a helyiségeket elválasztó falak is olyan vastagok, mint a külső fal. A mestergerenda a szelemennel egyenlő hosszúságú és irányú. Ezen keresztben nyugszanak az általfák. A mestergerendák és általiak tartják a plafont... A parasztház padlása tűzveszély esetén ritkán szakad le, mert a vastag sárréteg nem engedi meggyulladni. Az Alföldön a csöves tengeri termést sok helyen a padláson elterítve tartják. Egy-egy szoba fölé sok métermázsát fölraknak. Hogy a nagy súlytól a gerendák meg ne hajoljanak, már építéskor alátámasztják a szoba közepén a mestergerendát egy oszloppal. Ezt sok helyen „boldoganyának" nevezik." Most sorra veszem az új táblákat és a rajzai alapján próbálom felidézni a róla olvasottakat. A XII. tábla a soron következő, zömmel boronából készült „ház"-akat látunk gödrökkel, gödör nélkül. Lent a „H", „J" ábra már sokoldalúan fejlett felszínre épített ház a nyugati régiókból. A felsők „A" - „G" rajzokon láthatók zömmel keleti típusúak. A „B" ábrán látott szintén nyugatról származik. Kelet vajon miért volt ezeken a rajzokon ilyen elmaradott? A XIII. táblán viszont már az 1100-as években ilyen házakat produkál kelet, orosz szerzőktől. „A", „B". A „C" ábra szintén előkelő helyet foglal el a ranglistán. (Kovalovszki Júlia fentebb emlegetett ásatásán a 21. ábrán el tudtam volna képzelni ilyen házakat). Néhány felhozatal a mi putriinkból, veremházainkból. „Merjünk kicsik lenni", szerények lenni, alázatosak, nekünk ilyen putri dukál. A „D" ábrán (B.T.M. műhely 6. MO-ás autópálya ásatás. Bp. 1992.; 153. o.) pont azt mutatom be emberalakjaimmal, hogy, mennyire el van mérve ez a két bejárat, a lakói térdre ereszkedve, mászva tudják csak belterét megközelíteni. Úgy néz ki, senkit nem zavarnak kívülem ezek a nyomorék, aránytalan rajzok. Az „E" rajz a Bakay Kornél által vezényelt rekonstrukciót mutatja (meg is épült), érdekes és helyén való az, hogy a mestergerenda itt már megtalálható. (11. sz.) A tető szelemené nem kell, hogy földig érő ágasfán pihenjen. Ha hosszú a „kedves", még középen is alá lehet támasztani. A felmenő falak is „pont ilyenek voltak". Engem nem zavar, hogy a tűzhely padkán áll. Bakay elrettentő példaként rekonstruáltatta ezt a kitűnő házat, hogy bebizonyítsa ilyen házban (s ez nem az az igazi putri!) az életet egy fél óránál tovább nem lehet kibírni, ha begyújtunk és ég a tüz, esik az eső stb. Engedelmével az eredeti rajzot, kissé stílusomhoz igazítva, átrajzoltam. Az „F" rekonstruk-