László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 9-10. (Pápa, 2004)
UGHY ISTVÁN: Rekonstrukciók és a hantai „gödrös ház". II. közlemény
legvégén pedig a befejező mondat: „lehetséges azonban az is, hogy 10-13. századi falvaink egészen más képet mutattak, mintahogyan azt hosszú ideig képzeltük.'" Falvaink ezekben a korai időkben (900-1000 stb. években) tehát úgy nézhettek ki, mint az a vaskori falu, amelyet az első részben már bemutattam, illetve a 900-as években a füstelvezetési praktika már megoldott volt (egyes helyeken). Három megfigyelés bír szenzációval Wolf Mária ásatásán. Egyik az, hogy le voltak padlásolva az épületek; „két esetben ... azt is meg lehetett figyelni, hogy a 8-10 cm vastag elszenült magréteg a ház omladéka fölött helyezkedett el". Második: „a házak többségében a padlót közvetlenül az egykori felszínre tapasztották, házak, illetve padlójuk földbemélyítésére semmilyen jel sem utalt". Harmadik, hogy a házak kemencéi felett fústfogók, szikrafogók lehettek. Egyik házban „a kemence a délkeleti sarok közelében állt. Szétszóródott kövei között 12 ép, vagy csak a föld által összenyomott edény került elő". Az edények tehát a kemence felett, a testén vagy a szikrafogó deszkáján állhattak, egynémelyik ezért nem tört darabokra (nem estek nagyot). A tűzhely előtt két karólyuk jelezte, hogy talán a szikrafogó azon állt, vagy azokkal volt összeszerkesztve. „A kemence szájánál előkerült két karólyukról úgy véljük, hogy egy, a faház tűzvédelmét és egyszerű füstelvezetését szolgáló szikrafogó nyomai lehettek ... a szikrafogók olykor nagyobb házrész fölé borultak, de gyakran közvetlenül a kemencék szájához kapcsolódtak ... a legegyszerűbb beépített, sík felületű szikrafogókat a helyiség sarkába, a két csatlakozó falra támaszkodva építették fel" (lásd. a XXIII. tábla „A" rajzait.). „A szikrafogók egy fejlettebb változata, amelyet deszkasíp kéménnyel, vagy vízszintes, szintén deszkából készített, füstcsatornával egészítettek ki." - ez utóbbit nevezi a néprajz sípkéménynek - (lásd. a XX. táblát és még egyszer a XXIII-at, itt a „B"-töl az „P'-ig az ábrákat, valamint a XXIV. táblát, a sípkéményekkel). De sípkémény megoldású a 21. „A" ábra füstelvezetése, valamint a 15. ábra „D" rajzán, a XVII. „F" tábla „E" 3-as rajzán szintén, a XXL, XXII. táblán ismerjük fel még ezeket a megoldásokat. Én, mint rekonstruáló is, nagyon örvendek ennek az ásatásnak, igazolva látom a régészeti ásatáson keresztül is azt a feltevést, amit szép lassan megfogalmaztam magamnak. Külön örömet okoz nekem Sabján Tibor rekonstrukciója, be merte tenni a házba a mestergerenda kezdetleges, szaggatott vonalát, mely végigvonul a plafon alatt a két ágaskaróra támaszkodva, az a., b. rajzán. (21 a - c. kép; i. mü 145. o.). Mestergerenda a 900-as években, talán ez a Kárpát-medence legelső ilyenszerű gerendája? Én a két karólyukban található kézségekre feltámasztottam az általam rekonstruált füst - szikrafogót, de a gerendának is örvendek, mert arra is rá tudom ültetni a vak kéményecske belső oldalát (lásd 13. ábra három rajzát „B", „C", „D"). Én már oly mennyiségű bűnt elkövettem visszarajzolós ábráimmal, hogy eggyel több. vagy kevesebb nem számít. Sabján T. rajzát is mellékelem (..A"). Nem hiszem el. hogy a hajdani építőnek ekkora baja lett volna a szemmértékével, ami a derékszögeket illeti. A 13. ábrán még egy kicsit elgondolkozom, egy s más dolgot megmagyarázok rekonstrukcióimon. A „B" jelzeten egy másfajta tetőt képzeltem el, ugyanis fél mázsa gabona, vasszerszámok voltak felhordva a padlásra. Kb. egy m 2 helyet foglalt el a szikrafogó a 10 m 2-böl. Sabján T. a padlásra való feljutást nem tudom, hogy képzelte el, én az egyik bütünek, amelyen ajtó is van, támasztom a létrát, a szelement, ha van pld. ollós-ágas tartja. A „C" jelzeten látjuk a kürtös füstfogót. Ehhez hasonló füstfogókat még megcsodálhatunk Kós Károly rajzain a 16. ábrán. Boronából kialakított „kicsi kemencével" fent, a padláson (vakkémény), amely szintén füstfogó. A
