László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
LÁSZLÓ PÉTER: A pápa-ugodi Esterházy uradalom gazdasági szervezete a 18. század első felében
ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ S - 2003 LASZLO PETER A PAPA-UGODI ESTERHÁZY URADALOM GAZDASÁGI SZERVEZETE A 18. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A pápa-ugodi uradalom 18. századi történetének tudományos igényű feldolgozását Fülöp Éva Mária kezdte meg, s alapvető munkája sok addigi félreértést, tévedést tisztázott és egy olyan átfogó képet adott az uradalom felépítéséről, s gazdálkodásáról, amellyel addig - érdekes módon - adós volt a szakirodalom. 1 Tekintettel azonban arra, hogy az uradalom irányításának és gazdálkodásának iratai egyáltalán nem vagy csak töredékeiben maradtak lenn, az uradalom történetét csak elszórt adatokból, sokszor egészen más jellegű, nem közvetlenül a családi levéltár forrásaiból lehet összeállítani, ez a munka soha nem lehet teljes és befejezett, hiszen mindig újabb és újabb adatok kerülhetnek elő. Kutatásaink során mi is számos olyan adatra bukkantunk, amelyek az eddig ismert képet további részletekkel árnyalják. Természetesen ez munka sem tekinthető teljesnek és lezártnak, s minthogy - bár törekedtünk a szigorú tényszerűségre - számos helyen következtelésekre és feltételezésekre épül, a további kutatások egyes állításainkról bebizonyíthatják, hogy nem felelnek meg a valóságnak. Előzmények Mint legkisebb fiúnak, gróf Esterházy Ferencnek (1683-1754) volt a legkisebb esélye arra, hogy atyja örökségéből jelentós mértékben részesedjék, de a sors mégis úgy hozta, hogy mint a mesében az ősi családi, sőt a bátyja által később szerzett birtokok is, végül az ö, illetve fiai kezében összpontosultak, s ő volt az, aki az ifjabb fraknói grófi ágat tovább vitte. Hárman voltak fiútestvérek, akik az örökségnél számba jöhettek, s a legidősebb, Antal (1676-1722) tartott igényt atyjuk halála után a birtokok nagy részére, de a családi vitákat végül is a történelmi események oldották meg. Gróf Esterházy Antal 1704-ben Rákóczi Ferenc táborához csatlakozott, ß a szabadságharc bukása után birtokait a király elkobozta, s azokat a két ifjabb testvérnek, Józsefnek (1682-1748) és Ferencnek (1683-1754) adományozta. Ezek a birtokok, amelyek a pápai és ugodi, a devecseri, valamint a gesztesi uradalmakból álltak, a két testvért egyaránt illették, s a királyi adományozás is kettőjük nevére szólt, s így azokat néhány évig közösen is kezelték, jövedelmein megosztoztak. Ugyanez volt a helyzet a jórészt Pozsony vármegyében és rész1 FÜLÖP 1994.
