László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)

VARGA ÉVA TERÉZ: Az utolsó bába Gecsén. Adalékok az utolsó bábanemzedék történetéhez Bella Józsefné Vasvári Zsófia bába (1907-1996) tevékenységén keresztül

Bella Józsefné az oklevelét annak átvétele után - az akkori előírásoknak megfelelően a vármegyéhez kihirdetés és láttamozás végett felterjesztette. Még júniusban bemutatta azt a községi elöljáróságnak is. Június 25-én megszületett a döntés, s ennek írásban való rögzítése a Véghatározat,

20 mely szerint az 1931 júniusban betegsége miatt lemondott idős bába, Dákai Mihályné megüresedett helyét 1932. július l-jétől Bella Józsefné tölti be. A vármegye 1932. szeptember 21-én kelt határozatában értesítette az érintett feleket, hogy a kihirdetés megtörtént. 1 .Megkezdődtek hát a munkás hétköznapok, amikről a bábakönyvek és ifjú Bella Józsefné tanúskodnak. A terhességet, szülés körüli cselekményeket egészen a keresztelőig számtalan, hagyományokon alapuló cselekmény kíséri. Az 1930-as évekre ezek már erősen megkoptak, nyilván az iskolázott bábáknak is szerepük volt ebben. A terhesség alatti babonákból még többet ismertek a faluban: Ne nézzen meg csúfot, nyomorékot. Ne csodálkozzon rá semmire. Ha valamit megkíván, egye meg, mert különben jelként a gyermekre kerül. A terhes a szőlőben is levehette, ha megkívánt valamit. Ne rúgjon szőrös állatba, mert akkor a gyerek is szőrös lesz. Ne bújjon át ruhaszárító kötél alatt, mert akkor a köldökzsinór a gyerek nyakára tekeredik.- mondták. A terhességi időszakban a bába szerepe elég csekély volt."" Leginkább problémás esetekben, vagy aki először szült és félt, fordultak hozzá. A szülések segítésénél már a bábaképzőben tanult ismeretek kerültek előtérbe. Ha probléma vetődött fel, azonnal orvosért küldött. A szülés megtörténte után a méhlepény leválását megvárta. A vérmérgezés veszélye miatt alaposan megvizsgálta, hogy nem hiányzik-e belőle, nem maradt-e vissza darab. Ha ez megtörtént, addig maradt a kismama mellett, amíg szükségesnek látta. Aztán másnap reggel újra ment, ellátta a fiatalasszony és a gyerek körül, ami munka volt. A gyereket megfürösztötte, rendbe tette . Az anyának megigazította az ágyát, elbeszélgetett vele nincs-e valami gondja, problémája. Ha nem volt, aki mosson rájuk, azt is megtette. A látogatásai alkalmával reggelire vendégül szokták látni. Szokásban volt jó reggelit adni. Például vajas zsemle kávéval, vagy kávé, vajas kenyér, sült tojás. Ezek számítottak akkoriban jó reggelinek. Az első héten reggel is, este is elment, megnézte az anyát és gyermekét, és segített, ha kellett. A második héten csak akkor ment, ha hívták, ha valami probléma volt. O már bérért dolgozott, a község fizette. Ennek ellenére, mint másutt, itt is szoktak neki ajándékot adni. Tojást, csirkét, lisztet, kinek miből volt több, azt adták neki. A háború után ez a szokás is átalakult desszert, kávé, csokoládé, stb. lett az ajándék. A keresztelőre mindig meghívták a bábát is. Ö kísérte őket a templomba. Ha az anya gyenge volt, vagy nehéz a gyerek, akkor vitte is a kicsit. Keresztelő előtt a fiatalasszony nem járt ki a faluba. Addig nem volt neki illő, amíg „egyházhoz nem ment ki." Keresztelőkor először megtörtént a keresztelés. Utána az anyja fogta a gyereket és így is imádkozott nekik a pap. Külön nem szokott lenni avatás. A bábát természetesen a paszitán is vendégül látták. Utána valami borravalót szokott neki adni a keresztanya, meg csomagoltak neki elvinni süteményt, sőt mást is, ha nagy volt a paszita. Tanácsért sokan fordultak hozzá. Ö már tanult bába volt, lenézte a népi gyógyítást, s ezért füvekkel sem foglalkozott. Ha úgy ítélte meg, hogy szükséges, inkább orGEK NA 2003.8.1. Véghatározat 21 GEK NA 2003.11.1. Határozat 22 Ez általános volt, lásd: Deáky Z.: 1996.45.