László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 8. (Pápa, 2003)
NAGY ISTVÁN: A pápai ütközet 1809. június 12-én
valamint a történések összevetésének kell, hogy eredménye legyen. Ilyen értelemben csak korlátozott tartalommal beszélhetünk győztesről. A kisháborúval foglalkozó jelentős katonai teoretikusok is kiemelik, hogy az elővédtípusú összecsapásokban elsősorban nem az ellenség legyőzése a cél. 1 " 5 Ha a csaták értékelésének szokásos módszerét alkalmazzuk, és a magasabb harcászat elveinek megfelelően vizsgáljuk a pápai ütközetet, akkor egyértelműen francia győzelemről kell beszélnünk, mert a csatatér francia kézben maradt, és a francia veszteségek is kisebbek voltak a magyar veszteségeknél. Igazságtalan lenne egy ilyen sommás véleményt mondani az ütközetről, mert a magyar csapatoknak a célja nem a csatatér megtartása volt, így természetes, hogy az a franciák kezében maradt. Ez a vélemény nem csak igazságtalan lenne, hanem tudománytalan is, mert a pápai ütközet nem a főerőkkel vívott, az ellenség legyőzésére, hadászati céllal vívott katonai összecsapás ("csata") 136 volt. Éppen ezért az ütközetek mérlegelése szükségszerűen eltér a csatákétól, és elsősorban a szembenálló felek tervei, és a csata lefolyásának öszszevetéséből kell állnia. János főherceg a Ferenc császártól, és Károly főhercegtől, a hadsereg főparancsnokától kapott parancsok értelmében Körmendről Győrbe menetelt. 137 Számára a Pápa melletti táborozás ezen menet egyik állomása volt. A menet fedezésére, és a hadsereg nyugalmának biztosítására az Andrássy-dandár kapott parancsot. 138 A dandár eredetileg a pesti és a veszprémi felkelő lovasezredekből állt. A körmendi tábortól a Pápára történő megérkezés öt napja alatt Andrássy vezérőrnagy alárendeltségébe került a 2. József139 , és az 5. Ott-huszárezred, valamint a somogyi felkelő lovasezred is. 140 Június 12-én reggel János főherceg azt a parancsot adta Andrássynak, hogy akadályozza meg a francia lovasság közvetlen támadását a hadsereg tábora ellen, és fedezze a hadsereg további menetét. János főherceg parancsot adott továbbá Ettingshausen vezérőrnagynak, hogy öt gyalogoszászlóaljjal, és egy lovasüteggel lássa el a hadsereg közvetlen védelmét. 141 így a hadsereg fedezésének kettős struktúrája jött létre, egy külső, lovassági, és egy belső, gyalogsági fedezet. A francia főparancsnok, Eugène Beauharnais parancsa szerint a könnyű lovasságnak meg kellett támadni az ellenséges csapatokat, és ki kellett puhatolni szándékaikat. Ha az osztrák és magyar csapatok nem vállalják a harcot, akkor a lovasságnak üldöznie kellett. A franciák csak az ütközet második szakaszában vetettek be tüzérséget, de akkor is csak korlátozott mértékben. Az ütközet eseményei mindkét fél tervei szerint történtek. A kettős utóvéd meg tudta akadályozni, hogy a francia lovasság jelentős veszteséget okozzon János főherceg csapatainak. A magyar csapatok harcászatilag minden alkalommal vereséget szenvedtek, csapataik egy része felbomlott, de hosszú kitartásukkal a hadászati célt elérték. Nem me135 Chandler 136-144. vö.: Rothenberg 115. 136 Chandler 178-190. 137 Bodnár 38-39. 138 R. Kiss 1. kötet 108. 139 Pizzighelli 155. 140 Kisfaludy 110. (Nem érthetünk egyet Hormayr azon állításával, hogy csak a két felkelő lovasezred volt Andrássy parancsnoksága alatt. Hormayr 195.) 141 Johann 125.
