László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
MEZEI ZSOLT: Adatok a pápai ferencesek lelkipásztori és hittérítő tevékenységéhez
történet készülhetne Pápa városáról. Ez úttörő és mások számára is példaértékű vállalkozás lenne. Mindaddig azonban meg kell elégednünk a részeredmények közlésével. Mi is erre teszünk kísérletet, amikor a pápai ferencesek 18. századi lelkipásztori és missziós (hittérítői) tevékenységéről próbálunk képet rajzolni. A ferencesek és Pápa 5 A ferences rend szigorúbb (obszerváns) ágának tagjai már a 15. század közepén megtelepedtek Pápán. Okleveles adatok szerint 1461-ben a város földesura, Garai László özvegye, Alexandra, valamint fia, Garai Jób le akarták telepíteni a ferenceseket a városban, ami ellen Ország Mihály nádor előtt a másik birtokos, a Pápai (korábban Zsemléri) család élénken tiltakozott. A Szent Lászlóról nevezett kolostor azonban valószínűleg a tiltakozás ellenére felépült, mert 1480-ban már nevén nevezi egy másik okirat. A középkori pápai ferencesek országosan is nevezetesek: hozzájuk egy különös mozgalom emléke kapcsolódik. Állítólag Marchiai Szent Jakab missziós alapította meg a pápai kolostorban az ún. "önostorozók társulatát", s ilyen társulat 1512-ig csupán Pápa mezővárosban létezett 7 (confraternitas Verberatorum, quae antea solum habebatur in oppido Papa)* Úgy tűnik, Pápa volt ennek a spirituális mozgalomnak a kiindulópontja, amely azt mutatja, hogy a pápai polgárság fogékony volt a szellemi áramlatokra. Mohács után, 1527-ben Thurzó Elek lett a város földesura, akinek oltalma alatt egyre terjedt a protestantizmus: a lutheránusok elfoglalták a templomot és a plébániai iskolát, azonban a ferenceseknek ekkor még nem esett bántódása. Sőt, a rend teológiai főiskolája, amely eddig Nagyváradon volt, a török elől a pápai zárdába menekült (1535), s itt működik néhány évig. Huszonegy szerzetes élt ekkoriban a kolostor falai között. A pápai ferencesek szilárd helyzetét mutatja az is, hogy 1543-ban a török által fenyegetett ozorai zárda minden kincsét Pápára mentették. Az új földesúr, Enyingi Török Bálint is kedvelte őket, védelmet biztosított nekik. Utódai azonban, Török János és Ferenc már sokat sanyargatták őket, noha a király 1550-ben anyagilag is támogatta a pápai házat. A ferencesek ellen hangolták a várbéli katonaságot, akik megrongálták a kolostort: a tetőt lebontották a szerzetesek feje fölül, így az épület másfél évig tető nélkül állt. A barátok — kilátástalan helyzetükben — 1559-ben elhagyták a várost. 5 Gondolatmenetünk forrása és adataink: P. TAKÁCS INCE - PFEIFFER JÁNOS: Szent Ferenc fiai a veszprémi egyházmegyében a 17-18. században. Pápa- Zalaegerszeg, 2001. 6 A letelepedés pontos idejét még nem sikerült meghatározni. Két okleveles említésre hivatkozva — vö. KUBINYI András: A középkori Pápa. In: Tanulmányok, 1994. 136-137. jegyzet — általában 1461 és 1480 közé tesszük az obszerváns ferences kolostor létrejöttét. Fölmerülhet azonban az a lehetőség is, hogy a kolostor a vár építésével közel egy időben, az 1440-es években keletkezett és mint a mezővárosi fejlődés egyik fokmérőjét kell számításba vennünk. Vö. KUBINYI i. m. 138-139. jegyzet. 7 SZABÓ György Piusz OFM: Ferencrendiek a magyar történelemben. Adalékok a magyar ferencrendiek történetéhez. Bp., 1921. 313. s Analecta monumentorum Hungáriáé historicorum litterariorum maximum inedita, I. Pesthini, 1862. (reprint: 1986), szerk. TOLDY Ferenc. 283.
