László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
MEZEI ZSOLT: Adatok a pápai ferencesek lelkipásztori és hittérítő tevékenységéhez
Csak száz évvel később, 1660-ban tértek vissza ismét az akkori katolikus földesúr, gróf Eszterházy Ferenc és neje, Thököly Katalin jóvoltából. Ők építtették föl ma is álló templomukat és kolostorukat 1678—1680-ban. A zárda épületét 1707-ben és 1747-ben tüz pusztította el, de mindahányszor újjáépítették. 1764-ben gróf Eszterházy Károly püspök új kolostorszárnyat emeltetett a meglévőhöz: a mai Kígyó utcai oldalt. A templomot 1822-ben renoválták. 1935-ben nyomdát és kiadót alapítottak "Keresztény Nemzeti Nyomdavállalat Rt." néven. A szerzetesek békében folytatták lelkipásztori, népművelői tevékenységüket 1950-ig, a szerzetesrendek feloszlatását kimondó kommunista rendelet hatálybalépéséig. Sok ritka és értékes kötetet őrző könyvtáruk és várostörténeti szempontból felbecsülhetetlen levéltáruk ekkor lett az esztelen pusztítás áldozata. A pápai ferencesek lelkipásztorkodása Mint fentebb láttuk, Pápára 1660-ban visszatértek a ferencesek. Megérkezésük után a térítés is hamarosan kezdetét vette: a város és a környék lakosságának túlnyomó többsége ugyanis protestáns ekkoriban. Esterházy Ferenc és Thököly Katalin a ferencesek visszatelepítésével a katolikusok táborát igyekeztek erősíteni. Eleinte egy magánházban laktak a szerzetesek, a kolostor és a templom építése — Kósa Jenő kézirata szerint "a kálvinisták imaháza helyén" — 1677-ben kezdődött. Felépült templomukat a máriacelli Szűz, Kisboldogasszony 10 tiszteletére szentelték A megmaradt és az általuk, vagy a pálosok által visszatérített nép templomukat rendkívüli módon kedvelte. Látogatottságát előmozdította az is, hogy a kegyurak közbejöttével a Szentszék búcsúkat engedélyezett azok számára, akik a ferencesek pápai templomát meglátogatják és a megfelelő feltételeket teljesítik. így például XI. Kelemen pápa 1712-ben hétévi búcsút engedélyezett azok számára, akik a templomot Kisboldogaszszony napján meglátogatják és meggyónnak, megáldoznak. Ugyanez év szeptember l-jével a Szentszék tizenkét alkalomra szóló, hétévi teljes búcsút rendelt a pápai ferences templom oltáraihoz. Teljes búcsúval összekötött kiváltságos oltárrá (altare privilegiatum) nyilvánította a Szent Mihály-kápolna oltárát Halottak Napjára, ennek nyolcadára és minden hét hétfőjére. Ezek a lehetőségek a vallásos életmód, a hit elmélyítését segítették — a 18. század embere ugyanis még komolyan vette vallásosságát, buzgósága és jámborsága természetes volt, nem mesterkélt, nem megszokásból való. Népszerűségük annak ellenére növekedett, hogy a ferencesek viszonylag keveset prédikálhattak nyilvános istentiszteleten. Ennek az volt az oka, hogy a plébános nehezményezte, hogy a főtemplomba viszonylag kevesen jártak. A hercegprímás rendelete folytán a ferencesek nem prédikálhattak karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor, Űrnapján, Nagyboldogasszony ünnepén (augusztus 15.), a plébániatemplom 9 KÓSA. Eugenius: Antiquarii provinciáé s. Mariae in Hungária ordinis Minorum s. p. n. Francisci strictions observantiae collectanea 1774. (Kézirat) II. rész. De conventu Papensi, 243. (Idézi: TAKÁCS - PFEIFFER, 2001.) — Hogy Kósa állítása megfelel-e a valóságnak, és tényleg volt a ferences épülettömb helyén kálvinista imaház, még további kutatásokat igényel. Kisboldogasszony (szeptember 8.) Szűz Mária születésnapja.
