László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
teljes hiányában a tomboló erőszak hasonló testfelmi.tatásokat produkál. Ezzel kapcsolatban állapította meg Klaniczay Gábor, hogy "a társadalmi életet szabályozó rituális rend: a «lazadas-ritusok» a «status-szerepcsere-ritusok» a társadalomszerveződés ugyanolyan nélkülözhetetlen elemei, mint azok a szertartások amelyek a társadalom struktúrájának, hierarchiájának a normatív képét hirdetik szimbólumaikkal." 1,8 Szociálpszichológiai értelemben minden ilyen esemény azon alapul, hogy a legyőzött ellenfél nők esetén a szexuális felajánlkozás, férfiak esetén a passzív homoszexualitás helyzetébe kényszerül. A dominanciát és a győzelmet az agresszivitás különböző jelzéseivel teszik érezhetővé, megtapasztal hatóvá a legyőzött ellenfélnek. A karóbahúzás, a kasztráció, a test feldarabolása így végeredményben nem lesz más, mint az agresszivitás egyik legdurvább gesztusa, vagyis az áldozat, esetleg a holttest szexuális bántalmazása. A "török módra élés" a magyar nyelvben a törökök szexuális életére, illetve a magyaroknak a törökökhöz való viszonyulására utaló kifejezés volt. 1 ' 9 A törökök rabszolgafiúk tartásáról és homoszexuális szokásairól számolt be 1530 körül Kuripesics Benedek 140 , 1553 körül Dernschwam János 141 is. Az 1597-ben elfogott Eötvös Dávid makói hajdú, aki török zsoldba szegődött - és akit később pribékségért kínpadra is vontak - bevallotta, hogy homoszexuális viszonya volt egy felvidéki fiúval, azzal török módra élt. Listhy László grófot kéjgyilkosság miatt ítélték el, de bűnlajstromán szerepelt a "török módi" szerint elkövetett "közösködés" is. 14 " Középkori látomásszövegekben, Utolsó ítélet-ábrázolásokon is feltűnik a felnyársalás motívuma. Ezekben a szövegekben és képeken az ördög gyakran büntetésül óriási megtüzesített nyársat dug a szodomita férfiak és a parázna nők szemérmébe. Gyakran ábrázolták fallikus attribútumokkal az alvilági hatalmat "megtestesítő" félelmetes ördögöket. 14 "' A karóbahúzás, mely valószínűleg keleti eredetű büntetésnem volt - hisz ezt szkíta, perzsa, oszét, török és bizánci források is igazolták -, valószínűleg az oszmánok 14-15. századi előretörésével jelent meg Európa hadszínterein, majd a köztörvényes bűnözők kivégzésének gyászteátromi kelléktárában. A fellázadt paraszthadak kegyetlenkedésében nagy szerepet játszó karó, illetve a megtorlásnál alkalmazott nyársbavonás a hatalmi dominancia legszemléletesebb szimbóluma lett a 16. század elejétől. Bizonyítják ezt a Dózsa György vezette 1514-es vagy a Császár Péter vezette 1632-es magyarországi, a Gubec Máté-fé\e horvátországi, a Wenzel Morakshy-fé\e alsó-ausztriai paraszthadak tetteiről és a megtorlásról beszámoló források is. Hans Peter Duerr nagyszabású civilizációtörténeti munkájában igen tág kontextusban foglalkozott az ellenség és az ellenfél felnyársalásának ("Ficken") szociálpszichológiailag értelmezhető motívumával. Szerinte a hadszintereken elkövetett szexuális bűnök, az asszonyok meggyalázása, illetve a férfiak kiherélése, felnyársalása, homoszexuális erőszaktétele szinte minden kornak velejárói voltak, és teszi hozzá, sajnos valószínü138 Klaniczav 1984: 39. 139 Tardy 1977: 21.41. 140 Kuripesics 1977: 173. 178. 141 Dernshwam 1977: 316, 344, 361. 370, 387, 395. 142 Nagy 1985: 37-41. 141 Klaniczay 1984: 39.
