László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
1625-ben és 1638-ban dekrétumokkal erősítette meg a korábbi uralkodók által hozott passzusokat. 127 Számos vármegyei statútum önállóan is rendelkezett a falukat prédáló rablóbandák, valamint a rablást elősegítő molnár vagy bíró büntetéséről. Ha a házratörők a bíró vagy a falu miatt tudtak prédálni, a bírót nyársbavonásra ítélhették a Zemplén megyei statútumok határozatai alapján. 128 Az Ugocsa megyei statútumok szerint ennek a véteknek csak harmadszori mulasztás esetén volt következménye a karóbahúzás. 129 Szintén nyársbavonás volt a büntetése tolvajokat segítő molnárnak vagy bírónak, ha a Tiszán való átköltözéssel a gonosztevők el tudtak menekülni a törvény szigora elől. lj0 A köztörvényes bűnözés mellett a spontán vagy szervezetten kitörő lázadásokat is hasonló eréllyel próbálták megfékezni. A "véres törvények"' 16. századi megalkotása egész Európát jellemezte. Nem volt ez alól kivétel Magyarország sem. 7.2. Lázadó parasztok és a hajdúk ellen hozott törvények II. Ulászló király 1514. évi VII. dekrétumának 60. cikkelye rendelkezett a hajdúknak nevezett pásztorokról, és a parasztokról, melyben megtiltották nekik, hogy kopjákat, és más fegyvereket, puskákat maguknál hordjanak. Ha a hajdú ennek ellenére magánál fegyvert tartott, akkor bárki, bárhol elfoghatta. A hajdú büntetése első ízben kiherélés, ami paraszt esetén a kézlevágás volt, másodízben halál. Mindezen törvény szervesen illeszkedett a Dózsa-féle parasztháborút követő megtorlás büntetéskoncepcióba. Az Ulászló által hozott hajdú-ellenes törvények erélyességét I. Ferdinánd dekrétumai tovább fokozták. 1557. évi 23. cikkely: "A király vagy helytartója, azokat a hajdúkat, a kik a véghelyekből rablásokat követnek el, vagy a kik a rablásra okot szolgáltatnak megbüntesse. Továbbá a hajdúk dolgára nézve megállapították: l.§ Hogy a hallatlan gonoszságoknak és méltatlanságoknak (a melyeket eddig ezekről az emberekről híreszteltek) a megszüntetésére, a királyi szent felségtől minden vármegye számára megküldött levelek mellett, az ilyen eddig elkövetett gonoszságoknak járjanak végére, hogy hol? tudniillik: a királyi felség avagy mások fekvő jószágain követték-e azokat el? S így azután a gonosztevők méltán bűnhődjenek. / 2.§ Ugy, hogyha az urak és nemesek vagy más tisztviselők közül valakit, bárki legyen is az, rajta kapnának, hogy 0 felségének eme parancsa ellenére, a várakban vagy egyéb helyeken tolvajokat tartott vagy tartana és az ily tolvajságokat büntetlenül hagyná avagy ilyenekre alkalmat szolgáltatna: a királyi felség vagy a királyi felségnek távollétében a helytartó ur, az ilyeneket magukat is a nyert tájékozás és a dolog valóságának kiderítése után, azonnal és minden hosszú peres eljárás nélkül, törvényesen, azzal a büntenl CJH. II. Ferdinánd 1625. évi decretuma. II. 12-13. cikkely, Kolosvári-Óvári 1900: 245, 247. 244, 246.; CJH, 111. Ferdinánd 1638. évi decretuma, I, 60. cikkely. Kolosvári-Óvári 1900: 402-403. 128 Corpus Statutuorum II., 1659. [Zemplén megyei statútum] / 230. 129 Corpus Statutuorum III., 1676. [Ugocsa megyei statútum] /175. 130 Corpus Statutuorum III.. 1698. [Ugocsa megyei statútum], 6. pont / 233.
