László Péter szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 7. (Pápa, 1997)
TÓTH PÉTER: A lázadók teste és az árulók büntetése. A pápai vallon zsoldosok kivégzése és a megtorlás hóhértechnológiájának kultúrtörténeti emlékei
hátából, majd a levágott bórt korbácsba fonták és áldozataikat addig verték, míg mozogtak; másokat vashorgokba akasztottak vagy kerékbe törték; voltak, akiknek forró szurkot csöpögtettek a testére, a sebekbe pedig ecetet, sót vagy borsot hintettek; másokat nyakig földbe ásva fejeikre nehéz vasgolyókkal kugliztak. A foglyok egy részét levágott lovak bőrébe varrták, úgy hogy fejük hátul kinézett, majd a bőrt a tűzhöz tették, hogy a megkínzottak szörnyű arcfintorgatásain mulassanak; s voltak akiket a vashorgokon vagy kerekeken függő tetemek sült húsának megevésére kényszerítettek. (Lásd 1-2. ábra) 2 ' A megtorlásról egyébként talán a leghitelesebben Istvánffy Miklós számolt be krónikájában, hiszen ö az eseményekkel egy időben részt vett a kortárs politika alakításában, így tehát friss hírekből '"építkezve" készíthette és szerkeszthette egybe történetírói munkáját. A krónika 1622-ben került kiadásra, vagyis a nyugat-európai képes tudósítások megjelenése után. Az mindenesetre bizonyos, hogy a lázadás és a megtorlás eseményeiről mind a kortárs nyugat-európai, mind a hazai politikusok gyorsan tudomást szerezhettek. Thállyai Pál 1629-ben magyar nyelvre is lefordította Istvánffy klasszikus latinsággal megírt krónikáját, ez azonban mindvégig kéziratban maradt. "Sed Galli, quos caeperant, communions totius exercitus sententiis, per axquisittissima paenamm genera necandi deceruntur. scilicet ut nonnu/li, volubilibus molarum totis alligati, tamdin aquis mersarentur, donec impiam et andelem animant exhalassent, pars vembus per ilia impactis lento igni torrentur: multos milites ipsi reninctis post terga manibus, perticis, quibus frugum velle germinum grana excutiuntur, ad diram usque necena verberatos. ac contusos e medio tollerent quidam a ferocissimis canibus, fame prius maceratis vini laniarentur: compluribus umblicotenus humi defossis. multaquae glandium et saggittarum grandine. veluti ad quendam scopum directa et effusa, obrutis consixisque vita sie relinquebatur, ut supra immanium vulnerum dolorem et intolerandos cruciatus siti et media pereuntum foret. Recuperata in hunc modum Papa, ac meritis paems castigata Gallorum persidia... "' "Hanem az Franciákat kiket el fogtanak vata. mind a: keveset egész hadnak közönséges értelmével különbféle kigondolt büntetésekkel való meg ölelésre rendeltetnek tudniillik hogy némellyek az malomfoga kerekeire kötöztetvén, mindaddig mentetnének bé az vízben, míglen istentelen és kegyetlen lelkeket ki tudták légyen; egy része az vékonyánál fogva nyársba vonattatván lassú tűznél süttetvének. sokat magok az vitézek hátra kötözvén kezeket, csépekkel, mellyekkel az gabonáknak s egyéb veteményeknek szemét ki verettetnének, szörnyű halálig vervén és öszve rontván ki végeznének: némellyek az gonosz fene ebektől, mellyek elébb meg ehesztettenek elevenen elszaggattatnának, sokan köldökig az földbe beásván, és sok golyóbisoknak s nyilaknak kő essőitől. mintegy ezek testében reáhányva hozattatván s elboríttatván, s által lövöldöztetvén életek ugy hagyattatik vala. hogy az szörnyű sebeknek fáydalmi s elszenvedtetlen gyötrelmi felet, szomjúság és éhség miatt kelletnék el veszniek. lllyen-képpen vissza vétetvén Pápa, s' érdemlett büntetésekkel meg büntetvén az Franciák hitetlensége. "(Thállyai Pál fordítása, 1627) 25 Bár Istvánffy krónikája a kor követelményeinek megfelelően humanista szellemiségtől átitatva készült és nyelvezete a barokk kori latin minden túldíszítettségével rendelkezik, mégsem tekinthetjük ezt a leírást túlzónak. Továbbá az sem feltételez22 HTK 1888: 489; Kapossy 1905: 62; Veress D. 1983: 150; Nagy 1987: 214. Egyik sem közli pontos forrását, az adatokat egymástól veszik át. a Cennerné Wilhelmb 1957: 200; Soltész 1993: 56. 24 Istvánffy 1622: 754. 25 Thállyai 1629: lapszám nélkül.
