Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Torma István: A tokodi csoport és a dunántúli mészbetétes kerámia nyergesújfalui temetője
Az aunjctitzi kultúra és a tokodi csoport kapcsolatát eddig csak a Hurbanovo-típus temetőiben nagy számban előkerült tokodi bögrék bizonyították, ezért különösen fontos a nyergesújfalui 75. sírban többek között tokodi típusú bögretöredékkel együtt talált tipikus aunjetitzi edény (2. t. 9.L amelynek jó analógiáit ismerjük a Hurbanovo-típus naszvadi (Nesvady) temetőjéből. Lelőhelyünkön korábban két szórványos aunjetitzi edény látott napvilágot. 3 A fordított csonka kúpos testű, közvetlenül a fenék fölött ülő kis füllel ellátott edény és hasonló alakú, de gömbölyű fenekű másik edényhez hasonlókat ugyancsak Naszvadról ismerünk. A néhány sírban előforduló bronzékszerek (hajkarikák, spirális csövecskék, pitykék) a kora bronzkorban és középső bronzkor elején széles körben elterjedt típusok közé tartoznak. A 121. sírban a füles tállal letakart 4 fülű urnában a hamvak között mészbetétes díszítésű deformálódott tokodi bögre, 10 db bronzspirális töredék, egy bronztőr markolata (3. t. 8.) és hegyenek egy kis darabja feküdt. A tűzben deformálódott markolat két összeszegecselt lemezből áll, keresztmetszete ovális, oldalai párhuzamosak. Végét ovális korong zárja le. A markolat a vékony pengéhez U betű alakú nyúlvánnyal, három szögeccsel csatlakozott. (Hosszúság: 12,6 cm, a markolat átmérője: 2,1, illetve 3,4 cm). Az aunjetitzi típusúnak is nevezett tőr különböző variációi a kultúra egész területén elterjedtek. Magyarországon ez a típus rendkívül ritka; Kemenczci Tibor mindössze a közeli Tatáról közöl egy hasonló, de 9 szögecslyukkal ellátott tőrmarkolatot. A tokodi csoport belső időrendje még nincs kidolgozva, a leletanyag beható elemzése nélkül is megállapítható azonban, hogy a nyergesújfalui temető sírjai a csoporton belül a fiatalabb szakaszt képviselik. A tokodi csoport idősebb szakaszának sírjait is tartalmazó ipolyszálkai (Salka) temetővel ellentétben Nyergesújfalun ritkább a textil benyomásos díszítés. Ipolyszalkán az idősebb szakaszt a kisapostagi előzményekhez jobban hasonlító bögrék képviselik; vagy csak a nyakuk díszített, esetleg kevés díszítés található még a hasukon is. A későbbi szakaszra a tagolt formájú, nagyobb felületre kiterjedően díszített bögrék a jellemzőek. A nyergesújfalui tokodi típusú bögrék többsége is az utóbbiakhoz hasonlít. A dunántúli mészbetétcs kerámia esztergomi alcsoportjához tartozó sírok több edénytípust és változatosabb díszítést mutatnak fel mint a tokodi csoport sírjai. Ezek közül számunkra különösen azok érdekesek, amelyek a tokodi csoport hagyományait folytatva, átmenetet képeznek a dunántúli mészbetétes kerámia fele. Idesorolom a 114. sír széles mészbetétágyas edényeit (2. t. 6., 3. t. 9.), valamint az ugyanilyen díszítésű bögréket (3. t. 3-4.), amelyeknek formai előfutárai - ha ritkán is de a tokodi csoport sírjaiban is fellépnek. Ez a forma a későbbiekben megváltozott díszítéssel a mészbetétes kerámia egyik vezértípusává vált (3. t. 12-13, 15-16.). A kisméretű, tojás alakú pohár (3. t. 1.) egy tokodi bögrével, egy hasonló típusú, de füles példány a mészbetétes kultúra bögréjével együtt került elő (3. t. 2.). Ez az edénytípus egyébként rövid életű volt. A bemutatott típusok és néhány további edényforma analógiái különböző Esztergom környéki lelőhelyekről korábban is ismertek voltak, hiányoztak azonban a megnyugtató besorolásukhoz szükséges adatok. Csupán a Nycrgesúj falu - Eternit telepi iskola mellett előkerült néhány sír leletei alkotnak zártnak tekinthető leletegyüttest. A sírok döntő többsége az esztergomi alcsoport kifejlett szakaszába tartozik. A tokodi csoport urnája szinte változatlan formában él tovább, jellemző az edény hasán körbefutó, bevagdosott borda (3. t. 17.). Ugyanennek a típusnak zömökebb, négy fülű változata is gyakori, ezekből egy léleklyukkal ellátott példányt mutatok be (4. t. 7.). Az urnákon ritkábban fordul elő a mészbetétes díszítés (4. t. 5.), ennek érdekes változatát láthatjuk a 90. sír 2 urnáján (4. t. 6.). Ugyancsak változatlan formában élnek tovább a tölcséres nyakú és a gömbszelet alakú tálak. Formájukat 7 Dusek Ms Bronzezeitiicbe Gräberfelder in der Südwestslowakei. Bratislava, 1969. n. 1 4., HI. 1 10., VU. 1 3. 3 MRT 5. 15/15. Ih. 15. L 1-2. 4 Duiekl969.1.t7, 13.; V. L 3,9.; VI. t 4-6. 5 Lengyelországi példák: GedL M-- Die Dolche und Stabdolche in Polen (PBF VI, 4.). München, 1980.1.1 1-4. 6 Keneaczel T.: Die Schwerter in Ungarn II (PBF IV, 9.). 1.1. 6. 7 Neáporová, T.: K problematike hatvanskej kultúry na Juznom Slovensku (Zur Problematik der HarvanKultur in der Südslowakei). SlovArch XVII (1969) XI. t. 7, illetve XI. t. 8-9. 8 Nesporová 1969. DC. t ll.,X.t 10,12. 9 Torma I: Bronzezeitliche Gräber aus Nyergesújfalu. MittArchlnst 10-11 (1980-1981) 59-69.
