Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Torma István: A tokodi csoport és a dunántúli mészbetétes kerámia nyergesújfalui temetője
tekintve a tölcséres nyakú tálakkal egyeznek meg a kisebb méretű mészbetétes díszítésű edények (4. t. 2.). Új típust jelentenek viszont a csonka kúpos vagy hengeres nyakú fületlen urnák amelyeknek idősebb (5. t. 4.) és fiatalabb változatát (5. t. 9-11.) különböztethetjük meg. Az esztergomi alcsoportra rendkívül jellemző urnatípus csaknem teljesen hiányzik a dunántúli mészbetétes kerámia többi csoportjából, megtalálható viszont a magyarádi kultúra több lelőhelyén. Előfordulnak a mellékletek között a különböző fazekak is (4. t. 1., 3.). Az esztergomi alcsoport jellemző bögreformája variációival együtt a nyergesújfalui temető leggyakoribb típusai közé tartozik. Jellegzetesek a kis méretű edényfedők is (5. t. 1.). Két-három sírban előfordul a dunántúli mészbetétes kerámia déli csoportjának jellegzetes bögréje (3. t. 10.). Az esztergomi alcsoport temetőiben gyakoriak a magyarádi kultúra bögréi vagy az azokat utánzó helyi készítmények. Nyergesújfaluról mindössze hat ilyent ismerünk (5. t. 7-8.), ezek egy része is mészbetétes díszítéssel van ellátva. A dunántúli mészbetétes kerámia esztergomi alcsoportjának belső időrendjét a viszonylag nagy számú feltárt temetőrészlet ellenére sem ismerjük. A nyergesújfalui temető lehetőséget ad az esztergomi alcsoport legidősebb szakaszának elkülönítésére. Ezt a rövid ideig tartó fokozatot a tokodi csoport hagyományait folytató edénytípusok és díszítés jellemzik. A rövid időtartamot bizonyítja, hogy csupán négy-öt sírt sorolhatunk ehhez a fokozathoz. Az esztergomi alcsoport kifejlett szakaszát nagy számú sír és bőséges leletanyag képviseli. A nyergesújfalui temetőnek ezzel a szakaszával párhuzamosítható az esztergomi alcsoport legtöbb temetőjének legnagyobb része, íg^ mindenek előtt a kömyei 10 , patpusztai (Patince) 11 és részben a monostori és kecskédi temető. A nyergesújfalui temető nem érte meg az esztergomi alcsoport kései szakaszát. Ezt a szakaszt egyrészt az Izsa-Öréki (Iza-Örék) temető képviseli, ahol hiányzik a Nyergesújfalura annyira jellemző bögreforma, alárendelt szerepet játszik a tölcséres nyakú tál, nag^y számban lép fel viszont a Nyergesújfalun hiányzó karéjos perem kiképzésű gömbszelet alakú tál , jóval magasabb a magyarádi korsók aránya. Szintén kései típus Izsán a szeremlei csoport felé mutató behúzott peremű tál. A különbségek a mészbetétes díszítés mintakincsének egy részében is kimutathatóak. A helembai (Chl'aba) temető körárokbütykös korsója, és a hasonlóan díszített ansa lunátás két fülű korsója is a kései szakasz hagyatéka. 15 Ugyancsak lényeges a különbség a nyergesújfalui temető és az alcsoport életének legvégére keltezhető esztergomi sír 16 kerámiája között. Ugyanez állapítható meg az északdunántúli mészbetétes kerámia távolabbi területcin kirajzolódó kései horizont leleteiről is (pl.: Veszprém, 17 Somogyvár 18 ). A nyergesújfalui temető vázlatos ismertetését összefoglalva megállapítható, hogy a temetőnek valamivel kevesebb mint egyharmad része a hatvani kultúra tokodi csoportjához tartozik. A temetőtérkép és a leletanyag elemzése egyértelműen bizonyítja, hogy a tokodi csoportból az esztergomi alcsoport töretlen belső fejlődés eredményeként jött létre. A dunántúli mészbetétes kerámia többi csoportja a kisapostagi kultúrából alakult ki. Esztergom környékén viszont a kisapostagi kultúra csaknem teljesen hiányzik, itt a tokodi csoport volt a mészbetétes kerámia előzménye. Az eltérő etnikai alap következménye, hogy a Duna két oldalán az Ipolytól Komáromig terjedő szakaszon a dunántúli mészbetétes kerámia északi csoportján belül önálló színezetű alcsoport jött létre. Az esztergomi alcsoport fennállásának egész ideje alatt megőrizte különállását, amit a magyarádi kultúrához fűződő kapcsolata is erősített. 0 Bándl G. - Nemeskérl X: Das bronzczeitliche Brandgräberfeld von Kömye, Fácánkert AlbaRegia 11 (1970) 7-34. Dusek, M.: Patince - Das Gräberfeld der nordpannoniseben Kultur. In: Gräberfelder aus der älteren Bronzezeit in der Slowakei I. Bratislava, 1960. 139-296. 2 Dusek M.: A kecskédi és monostori bronzkori temető. RégFüz Ser. II. 8 (1960) 1.1. 1-8.; II. t 1-6.; III. t 1-6. 3 Dusek 1960. A kecskédi.... V. t 1.; VI. t. 2,4. stb. 14 Dusek 1969. XIII. L 2,4.pCIV. t. 11.; XX. t. 1.; XXI. t 6,8,10. Vellaèlk, L.: Pohrebisko severopanónskej kultúry v Chl'abe (Gräberfeld der Nordpannonischen Kultur in Chl'aba). SlovArch XX (1972) 1. 8. t. 6., 9. t. 2. Tonna L: Ein Grab der transdanubischen inkrustierten Keramik aus Esztergom. MittArchlnst 6 (1976) 26-37. 17 MRT 2. 8. t 15. HontJ Sz.: A mészbetétes kerámia kultúrája leletei Somogyvárról. SMK 10 (1994) I-VII. t
