Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
A veszprém megyei középkor-kutatás új eredményei - Takács Miklós: Mithay Sándor középkori leletmentései Győr környékén
6. Győr-Pándzsa-dűlő, Pápai úti vám: E lelőhely egy nagyjából kerek homokdomb volt, amely a várostól délnyugatra kanyargó Nagy-Pándzsa-ér déli, jobb partján állt. A földmunkák által már előzőleg többször is megbolygatott lelőhelyen homokkitermelés miatt vált szükségessé a leletmentés 1952-ben és 1954-ben. 27 A homokkitermelés gyors üteme miatt Mithay Sándornak 1952-ben leletbegyűjtésre kellett erőfeszítéseit korlátoznia, és csak 1954-ben volt módja igazi leletmentés vezetésére. A két év homokkitermelő munkálatainak összkiterjedése kb. 1080 m 2 volt. A lelőhelyen fokent kései neolitikus: zselizi-típusú 28 és kései bronzkori, az umamezős kultúrába 29 tartozó telepjelenségek kerültek elő. Ezen objektumokon túl még legalább három középkori gödröt, valamint szintén legalább három kőkemencés veremházat sikerült megfigyelnie. Ez utóbbiakból pedig egyet szabályosan fel is tudott tárni és dokumentálni 1954-ben. Annak ellenére azonban, hogy a zselizi típusú objektumokról szóló tanulmányában Mithay S. a középkori ház alaprajzát is közölte , ezen objektumra azonban még egyetlen Áijjád-kori településeket elemző dolgozatban sem hivatkoztak - e sorok szerzőjének kivételével. Ennek oka lehet talán az is, hogy a közlemény címe nem utal a középkori leletekre. A középkori objektumok betöltésében lelt hullámvonal-kötcges díszítésű fazéktöredékek e településrészlctet az Árpád-kor elejére, azaz a 10. vagy all. századia keltezik. 7. Koroncó-Belterület-Lacza-kert: A falu belterületén, a néhai Öreg- és Kis-utca szegletében fekvő lelőhelyen silógödörásás alkalmával bolygattak meg régészeti objektumokat 1951. őszén. A helyszínre többször is kiszálló Mithay Sándor ásatást már nem tudott szervezni a munkálatok előrehaladott állapota, és gyors üteme miatt. így csak a négy kiásott gödör profilját rajzolta le, és a kidobott földben levő Árpád-kori cseréptöredékeket gyűjtötte össze. A profilrajzokon több objektumot: gödröket, és talán kemencetapasztás-részleteket is el lehet különíteni. Formakincse alapján a silógödrökben gyűjtött kerámia az Árpád-kor középső vagy kései harmadára, azaz a 1213. századra keltezhető. 8. Koroncó-Négyfai-dűlö: A lelőhely egy kisebb kiemelkedés a falu délnyugati szélén. 1951-ben itt négy silógödröt ástak, és eközben több Árpád-kori objektumot is megbolygattak. A múzeumból a helyszínre kiszálló Mithay Sándor már nem tudott leletmentést szervezni, a munkálatok előrehaladott állapota miatt. így tevékenységét leletbegyűjtésre, illetve a kiásott gödrök függőleges metszetének lerajzolására kellett korlátoznia. Mivel a dokumentáció alapján nem lehet egymáshoz kapcsolni az összegyűjtött cserépanyagot és a profilrajzokon látható objektumokat, e kerámia gyakorlatilag csak szórványanyagként kezelhető. E tény annál is inkább sajnálatos, mert a munkálatok során átásott kemence sütőfelületében egy érdekes alakú, kiegészíthető profilú cserépbogi ács töredékei voltak. 9. Koroncó-Ujtelep: A lelőhely egy kisebb magaslat a falu északkeleti szélén, a Bakony-ér és a Rába szabályozatlan medre (a helyi megnevezés szerint: Holt-Marcal) közti szögletben. A régebbi szakirodalomban Tószer-dűlő néven említik, az ötvenes években pedig Rákosi-telep volt a hivatalos neve. Területét a II. világháború után házhelyeknek parcellázták ki. így a negyvenes és ötvenes évek fordulójától számos leletbejelentés érkezett a győri múzeumba, egy lelkes helyi 27 XJM Győr-RA 879-71. •78 Mithay 1966. 5-52. Ezeket röviden értékelte: Kőszegi F.: A Dunántúl története a későbronzkorban. BTM Műhely 1. Budapest, 1988.142. 30 Mithay 1966. 6. ábra 3 ' Takács 1993. 285. A leletek a győri XJM-ban, az 55.4. főszámon találhatók. 33 XJM Győr - RA 335-68. Ténykedését említi: Szőke 1955. 87. A leletek az alábbi leltári főszámon találhatók: XJM Győr - 56.5. 35 XJM Győr-RA 325-68 A leletek az alábbi leltári főszámon találhatók: XJM Győr - 56. 187. Közölve: Takács M.: Die árpádenzeitlichen Tonkessel im Karpatenbecken. Varia Archaeologica Hungarica. Budapest, 1986. 38.; újraértékelése: Takács M.: A kisalföldi, Árpád-kori cserépbográcsok pontosabb időrendje (Egy kísérlet a leletanyag rendszerezésére). HOME 30-31/2 (1993) 456.
