Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában
kérdés akkor az, a korai periódushoz viszonyítva milyen mennyiségben? A karcolt díszítést más díszítési eljárással is kombinálták, pl. benyomkodott lencsedísszel (2 db, ebből 1 db a TI/2. halomsírból). 149 3.2.11. Az edény felületeinek megmunkálása, eszköznyomok Az őskori fazekaskés funkcióját a gímszarvasagancs szarwégek vagy a szarvakból hasított lemezek (középső bronzkor, saját ásatásomból Szentgál-Mecsek-hegy Kő-lik-bg.) , és állkapcsok, lapockacsontok, valamint bordacsontok (ld. Vörös I. tanulmányát) látták el. Ezek az eszközök tömegével kerülnek elő a telepásatásokon. Mindenkor használati kopásnyomokkal. Ezekkel és a nélkülözhetetlen, ugyanakkor korlátlan mennyiségben rendelkezésükre álló bőrrel történhetett az edény külső felületének kialakítása még bőrkemény állapotban. A nedves bőrrel végezték el a polírozás előtti tömörítést (!) is. Fontos segédeszközük volt a kő. 151 (Erről ld. fent, az edény fenék készítéséről írottakat is.) Ha azt, vagyis a legömbölyített folyami kavics és/vagy a csont segédeszközt a csukló ide-oda cikázó igen nagy intenzitású függőleges vagy vízszintes mozgatásával dörzsölve mozgatták a bőrkemény edény bármelyik felületén (kívül és belül, ld. XXI. t 9., XXH. t 7-10.), érintkező „párhuzamosok" mentén, akkor olyan fényezett felület keletkezett, amelyet vékony sáv ócskák alkotnak. Az égetés után, az edények egy részén, azok füstös felületén végzett feltételezhetően zsíros-viaszos bőrrel történő dörzsölés volt az utolsó munkafázis. Ez nem a díszítéssel, hanem a praktikummal hozható összefüggésbe. így csökkentettek az edény porozitását, vagyis célszerűsítették a használatra. 1 2 A telepről és a temetkezésekből gyűjtött 10.674 db edénytöredékből 6.259 db (58,6%) kívül és belül is^fényezetlen, 3.716 db edénytöredék (34,8%) kívül és beíül is fényezett, 517 db töredék (4,8%) kívül fényezetlen, belül fényezett edényhez tartozott. 182 db töredék (1,6%) kívül fényezett, belül fényezetlen kerámiára utal. Ugyanezek az adatok a temetkezésekből származó edénytöredékek (509 db) esetében: 500 db (a sírokból származók 98,23%), 5 db (4 db a H. és 1 db a Hl. halomsírcsoportból 0,98%), 1 db (a Hl. halomsírcsoportból 0,19%), 2 db (a H. és m. halomsírcsoportból 0,38%). Az utóbbi adatsor talán megengedi azt a következtetést, hogy itt és ekkor a fényezett (polírozott) kerámia nem igazan jellemzője a sírkerámiának. Véleményünk szerint a minimális esetszám arra utal, hogy. ezt a munkafázist a temetkezési mellékletül szánt kerámiánál elhagyták a fazekasok, vagyis időt és energiát takarítottak meg. Ez egyúttal vélhetőleg arra is utal, hogy a polírozásnak ekkor inkább az edény funkciójával volt összefüggése. A fényezést 52 variációban alkalmazták. (Adatbázisunk építésénél az objektivitásra törekedve Pantone színskálával dolgoztunk.) A fényezést leggyakrabban bögréken és tálakon alkalmazták. A kívül-belül fényezett fekete és fényezett vörösbarna kombináció négy legfontosabb változatát különböztettük meg. Ezek közül az egyik fényezett fekete variáns (075 kód az adatbázisban) a legelterjedtebb. A bögrék legnagyobb csoportja (telep: 1.233 db) mintája (!) szerint e variáns divatja a késői periódusra a felérc csökken (korai: 80, késői: 41 db). A profilláit tálak (telep: 732) mintája (!) szerint ugyanaz a fényezett fekete variáns dominál, de az esetszám csökkenése drasztikusabb (korai: 47, késői: 4). Az edény külső felülete kiképzésének különleges módja a seprüzés. Ez a cu"okseprűre emlékeztető nyomot hagy, vagyis igen vékony és finom barázdákat, amelyek függőleges, illetve kusza helyzetben találhatók az edény felületén (XI. t. 2., XLX. t. 6.). A 18 db ilyen edénytöredékből 3 példány származik temetkezésből. Utóbbiak közül rrrindegyik a H/2, (kirabolt) balomból származik, tál, umafazék és meghatatározhatatlan edénytípusból. A telepen talált példányok egy kivételével (tál) az urnák csoportjába tartoznak. A település egész élete során („A", „C", ,J3", „K", „M" szelvények), de ritkán alkalmazott eljárás. A telepen „G" szelv. lsz. 91.37.832., II/2. halomból a 86.68.1. J"lloB A Szentgál Mecsek-hegyi Kő-lik-barlang régészeti emiékci. Tapolcai VMK 2 (1992) 8. ábra 5. Drag» ai ta, E.: Bemerkungen zu K e ra m i k -G I arts te i n en unter besonderer Berücksichtigung der Glättsteine |sj au« dem urnenfelderzciüichen Keramikdepot von Drösing, NÖ. AAu 78 (1994) 115-125. Sánta I. szóbeli közlése. Kardos 1978. 31., Biederer, J.: Műkincsekről vegyész szemmel. Budapest, 1984. 94.
