Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)

Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában

A fröcskölt (vagy rücskös) felületű kerámia (161 db) csak a kistelepről került be a múzeum gyűjteményébe. Ez az összes edénytöredék 1,5%-án figyelhető meg. 3.2.12. Adatok az edényégetésre Az edények égetése ekkor és itt is máglyán vagy gödörben történhetett. Az edényégetés minőségére a már közzétett németbányai minta alapján feltételezett természettudományos adatok (pl. égetési hőmérséklet 300-700 °C)'

53 mellett egyszerű vizsgálódással is újabb, érdekes momentumokkal világímatunk rá. Például az edény falának egyenetlen átégése egyszerű, a szabadban történő ún. máglyás, esetleg „közönséges kemencében" (gödörben ?) történő edényégetésre utal. Az edények többségének törésfelületén vörös-fekete-vörös és vörös-fekete elszíneződésű sávokat látunk (kívülről befelé haladva). A fekete szín az átizzás elégtelenségét jelzi. A máglyás égetés régészetileg szinte megfoghatatlan, ahogy a gödörben égetésre sem tártak még fel abban talált edényekkel hitelesíthető objektumot. Az utóbbi módszerrel azonban 700 °C-nál magasabb hőmérsékletet nem lehet (?) elérni.

156 (Ha azonban a természettudományos vizsgálatok által leírt hőmérsékletadatokra gondolunk, az ilyen „kemencés" megoldás is elképzelhető.) A „közönséges kemencének" azonban már több példánya került elő. Ezek (boltozott agyag palástú, rostély és külön tűztér nélküli) funkcióját a hazai kutatás nem, a nemzetközi pedig kenyérsütő és edényégető kemenceként határozta meg. Ugyanilyen típusú kemencéket azonban még a 19-20. századi Kárpát-medencében is használtak edényégető kemenceként. Németországi és lengyelországi kísérleti régészeti adatok szerint ezekben a kemencékben max. 800-900 °C-ot érhettek el. Az edények színe az égetésnél felhasznált oxigén mennyiségét jelzi. Ez szabályozható nyílással rendelkező kemencére utal. (Ez a füstnyílás is lehetett, amelynek szabályozására egy edénytöredék is elégséges!) Redukciós, a tűz tetőfokán lefojtott tűznél fekete színű, éppen elégséges levegőmennyiség esetén, vagyis neutrális égetéskor a rozsdavöröstől a fekete színűig, de foltos, oxidációs égetéskor vörös színű lesz a kerámia.

158 Egy-egy töredékről azonban nem tudjuk megállapítani, hogy milyen égetési eljár ássál készült, hiszen a fentiekből következik, hogy pl. egy fekete edényszín redukciós és neutrális égetés, valamint esetleges füstölés eredménye is lehet. További kérdéseket vet fel az, hogy az edények külső felületének és belsejének színe nem azonos. Kérdés, hogy ez égetési technológiával, vagy a fent már kifejtett polírozással, illetve a talajban a cserepet érő későbbi folyamatokkal hozható-e összefüggésbe? Netán mindegyik magyarázat igaz lehet? Az edények egy részének foltossága valószínűleg azoknak az égetőtérbeni érintkezésére utal, ami megakadályozta a teljes átégést. A kérdések egy részét nyilván csak kísérletekkel lehet megválaszolni. A különböző színkombinációkat most mellőzve és a fényezettségtől is eltekintve, valamint a fenti kérdéseket is szem előtt tartva csak a 1: kívül és belül azonos színűek, és az 2: eltérő színűek'

59 számát és arányát jelezzük. Az első csoportba 8.890 db 153 Varga-Süveg* - Nagyné Czakó 1988. 31. 1M Kardos 1978. 46-49.; Sánta I. egyik kísérleténél több napig égett a máglya. A megfelelő kiégés a nagymennyiségű parázs eredménye. Parádl 1959. 15. Sánta I. ezt utólagos természeti hatásnak tudja be, amelyben valószínűleg téved. IS6 Kardos 1978. 49. Sánta I. kísérlete szerint igen. Jómagam ilyen szerkezetű neolitikus kemencét a Vas megyei Gór-Kápolnadombon tártam fel. Ld. Ilon G.: Gór-Kápolnadomb régészeti kutatásának jelenlegi helyzete (1988-1990). Vasi Szemle (45) 1991. 6. kép. Az Esztergom-diósvölgyi kemence rézkori, közölte Bondár M.: Késő rézkori kemence EsztergomDiósvölgyben CAH (1987) 31-44., Kardos 1978. 55-60., Székelykeresztúrról középkori edényégetőként meghatározott kemencékről tudunk. BenkőE.: A középkori Keresztúr-szék régészeti topográfiája. Budapest, 1992. 176-178. és 25. kép, Pfaffinger, M. - Player, R.: Rekonstruktion eines linearbandkeramischen Backofens. ArchMitt aus Nordwestdeutschland (AMN) 4. 1990. 122-125., valamint a kötet további cikkei 126-130., 131-138., 315-320., 3201-327., 328-332., 337-338., Kaufmann, D. - Heege, E.: Der linienbandkeramische Backofen von Eilsleben. AMN 6 (1991) 185-196., valamint ugyanezen kötetben a 291-298., Rlederer, J. 1984. 94. Sánta I. szerint a helyes érték 550 °C és az e feletti érték, ami a vörösizzást jelenti. 158 Kardos 1978. 41-42. Ugyancsak a Pantone színskálát használtuk.