Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 6. (Pápa, 1996)
Bronzkor a Nyugat-Dunántúlon - Ilon Gábor: A késő halomsíros - kora urnamezôs kultúra temetője és teli-települése Németbánya határában
Az ujj, vagy legömbölyített végű fa és/vagy csonttárgy felületbe nyomásával alakították ki. Összesen 17 db található a feltárás anyagában, ebből 1 db temetkezésből (D72. halom, lencse+karcolt vonal, lsz. 86 68.1.). Négy esetben valamilyen más díszítéssel; 1-2. egy vagy kettős - utóbbi függőleges - lécdísszel, urnák, 3. bevagdosott peremű urnán, 4. korsó/bögrén karcolt díszítéssel kombinálva fordul elő (VTIÎ. t. 8.). A kistelep használatának egész idejében alkalmazott díszítőeljárás. 3.2.9. Besimított díszek (kannelúra/fazettálás) és kialakításuk A telepen mindössze 20 db besímított díszes edénytöredéket, illetve 7 db ilyen módon díszített fültöredéket találtunk. Az összes edénytöredék 0,02%-án alkalmazták ezt a díszítőcljárást. A temetőből mindössze két ilyen példány (XIII. t. 3-4.) került elő. A dísz bögre nyakán és oldalán, tál belsejében (2 db), urnák/tárolóedények nyakán és oldalán megfigyelhető. Vízszintesen (7 db: pl. XI. t. 3., Xm. t. 3.), függőlegesen (5 db: pl. Ül. t. 10., XIII. t. 4., XV. t. 8.), ferdén (1 db), ívelten (1 db), és girlandszerűen (1 db: pl. V. t. 4.), néha egymással kombinálva (3 db: vízszintes+függőleges csoportok, függőleges+szögct bezáró pl. I. t. 11.) alkalmazták. Az esetek zömében tárolóedényen fordulnak elő. Amint az esetszám jelzi a lelőhely nem jellemző díszítési módja, ugyanakkor a település létezésének egész ideje alatt ismert eljárás, amelyet a fiatalabb periódusokban kedveltek inkább. A ferde, ívelt és függőleges kannelúra nem gyakori megoldás a leletanyagban, de a Bakony-vidék teljes területén sem. Előfordul még erősen kivitelezett formában a már közölt németbányai II/1. halom 1. sírjában, a bakonyjákói VI. halom 3. sírjában és ugyanott a település anyagában (xvm. t. 9.). A girland (V. t. 4.) motívum legközelebbi előfordulását a bakonyjákói település feltárásból származó bögrén (XVIII. t. 5.) és ugyanott a ül. halom 6. sírjában egy mély tálon találjuk meg. Egyáltalán nem elterjedt díszítési megoldás a Bakony-vidéki anyagban. 3.2.10. Bekarcolt díszekés kivitelezésük A kistelepen mindössze 9 db (II. t. 5., VEI. t. 8., XI. t. 4.), a temető D72 (3 db) és H/3. (1 db) halomsírjában pedig összesen 4 db karcolt díszes edénytöredéket találtunk. Az összes edénytöredék 0,012%-án alkalmazták ezt a díszítőeljárást. A település létezésének egész ideje alatt használt díszítési mód. Klasszikus halomsíros' hagyományokat mutat a telep I. periódusából a „K" szelv. legkorábbi padlója feletti omladékban egy nyomott gömbös testű, szalag+bütyökfül kombinációjával ellátott, 4-es karcolt vonalköteggel díszített bögre. Bár a fiatalabb fázisokban tagadhatatlanul szaporodik a karcolt edénytöredékek száma, az adatok kis esetszáma messzemenő (pl. kronológiai) következtetések levonására elégtelen. A cikk-cakk, a szögben törő, a V-alakú, a csúcsára állított háromszög, valamint a vízszintes és függőleges (VHI. t. 8.) karcolt vonalkötegek (cikk-cakk: XI. t. 4.), a félfenyőág minta (XI. t. 4., XVII. t. 6.) egyaránt megtalálhatók a formakincsben. Biztos, hogy: 1. a karcolt díszítés nem speciális jellemzője a telep- és a sírkerámiának (halványodó halomsíros hagyományok?), 2. szinte kizárólagosan 14 bögre/korsó edénytípusokon használatos, 3. majd ha a kultúra más csoportjainak lelőhelyein is történnek ilyen jellegű vizsgálatok, csak akkor dönthető el, hogy c díszítésmód mennyiben sajátja a Bakony-vidéki csoportnak, netán idegen elemnek tekinthető? Az is elképzelhető, hogy az ősi alapkultúrának (korai- és klasszikus halomsíros kultúra: lelőhejvei pl. Balatonmagyaród, Esztcrgályhorváti, Gelsesziget, Hegyfalu, Hegykő, Nagydém, Velem) egyik jellegzetes díszítésmódja él tovább, s a Pl. lsz. 90.2.109. ,3" szelv. 180-200 cm, 91.4.82. „C" szelv. 120-145 cm, 91.21.3. „D" szelv. 100-135 cm, 90.2.291. „C" szelv. 0-30 cm. Ilon 1986.1. 1. 4., Jankovlch 1992. II. rész 61. ábra 11. Jankovlch 1992. II. rész 36. ábra 4. Lsz. 91.48.75. Egy csupor, két umafazék és néhány meghatározhatatlan edénytípus képezi a kivételt A két umafazék falának vékonysága azonban bizonytalanná teszi a tipológiai besorolást. Horváth 1994. 2. kép 1-3., 3. kép 1-3., 6., 4. kép 7., 5. kép 7., 6. kép 2-6., Don G.: A nagydémi közép répáspuszta évszázadai. Pápa, 1992. 17-18. további irodalommal.
