Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Varga Éva Teréz: Gondolatok egy XVIII. századi mézeskalácsos ütőfáról

ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 5 -1995 VARGA ÉVA TERÉZ GONDOLATOK EGY XVffl. SZÁZADI MÉZESKALÁCSOS ÜTŐFÁRÓL A mézből liszt hozzáadásával készült díszes sütemények hazánk területén már a rómaiak idején ismertek voltak Erről tanúskodnak a régészeti ástások során előkerült negatív cserép sütőformák. Adataink vannak arról is, hogy a magyar méztermelés már a XI. század folyamán virágzásnak indult. A mézeskalács-készítés szokásának eredetét vizsgálva mégsem állíthatjuk a folyamatosságot A középkori okmányokban említés esik kolostori mézeskalácsosokról, és valószínű, hogy a kolostorokon kívül is működtek mézeskalácsosok, valamint a háztartásokban is érthették a készítés módját.

1 A mézeskalács fa formájának első írásos említése a XVI. század végéről ismeretes.

2 A formafaragó művészet első nagy felvirágzása az ország nyugati és északi részein a XVII. századra esik. Jellemzője a barokk stűusirány, amely feltehetőleg a bevándorolt német és osztrák mesterek közvetítésével Dél-Németországból

3 került ide. Az ország többi részén a keletről jövő szláv hatás érvényesült, s ez a kettéosztottság a mézeskalácsosság fennállásának egész ideje alatt megmaradt, noha mind a két területen lényeges formai és technikai változások következtek be ezalatt. A Dunántúlon a „mézeskalács-ütőfa"

4 vagy csak egyszerűen „ütőfa" névvel illetett formákat leggyakrabban maguk a mesterek vagy segédeik készítették, de vannak adataink arra is, hogy mások - pl. ötvösmester

5 — faragták. 1. ábra: Mézeskalácsos ütőfa, 1783. Pápa Abb. 1.: Lebkuchenformholz, 1783. Pápa