Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Varga Éva Teréz: Gondolatok egy XVIII. századi mézeskalácsos ütőfáról

A pápai mézeskalácsos iparnak nagyszámú tárgyi emléke maradt fenn: az ütőfák mellettpléh „kiszúró formák" és egyéb tárgyak, eszközök, valamint a gyertyakészítés kellékei. Jelentős hányaduk a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum tulajdonát képezi. Közülük kétségtelenül a legértékesebb a Szűz Máriát ábrázoló egyoldalas,

6 körtefából faragott, vörösre színezett, 26 cm átmérőjű ütőfa, melyet Jászai József gyűjtött 1963-ban (1. ábra). Sajnos származásától semmit nem sikerült kideríteni. A leltárkönyvből a gyűjtés időpontján kívül annyi derül ki, hogy ajándékozás útján került a gyűjteménybe és Pápa volt a lelőhelye.

7 A Mária alakja meEett kétoldalon elhelyezkedő ,ji" és „TS" mesterjegyek műhelyre, készítő(k)re utalnak (2. ábra 1-2.). Megkönnyítené a kutatást, ha sikerülne jelentésüket kideríteni. Bízom abban, hogy a közeljövőben sikerül ezen ütőfához párhuzamot találnom, s ezzel új támpontot nyerhetek. Elképzelhetőnek tartom, hogy pápai készítésű ez az értékes forma. Még a közelmúltban is jelentős volt itt Szűz Mária kultusza. Erre utal az is, hogy a város hét országos vására közül hat Mária-ünnephez kapcsolódott. A mézeskalácsokat pedig leginkább búcsúkor és vásárokon árusították. Mária alakja a szenképeken lévő ábrázolásokkal rokon. A kör alakú ütőfa közepén áll, harang alakú, tölcséres ujjú ruhában. A ruha alulról a csípővonal tájáig vízszintesen csíkokra tagolt. Az öt szélesebb szár virágokból, csigavonalakból áll. Köztük vékonyabb, copfszerű fonadékokkal. Ugyanez a díszítés fut körbe a ruhaujjak szélén és a mintegy gomboláspántszerűen a nyaktól a ruha aljáig középen lefutó sávban. A ruha többi részét szabadon elrendezve a csíkokéhoz hasonló motívumok díszítik. Mária nyakából a derékvonal tájáig szalag csüng alá, a végén latin kereszttel. Az istenanya baljában díszes országalmát tart (2. ábra 3.). Jobbját áldásra emeli. Szép szabályos arcát vállig leomló göndör hajfürtök keretezik (2. ábra 4.). Fején a korona az égi és földi méltóságok jelképe. Mária a Mennyek királynője. Koronás fejét apró sugarakból álló korong alakú dicsfény övezi. A test mellett, a ruhaujjak alatt kétoldalt találhatók a mesterjegyek és a 17—38 évszám (2. ábra 1-2.). Felettük egy-egy angyalka lebeg kitárt szárnyakkal. A vállak felett két hasonló kis figura csukott szárnyakkal. A bal oldali angyalka és az országalmaközöttKrisztus IHS monogramja látható (2. ábra 3.). A középkor óta e rövidítés legnépszerűbb feloldása: Jesus Hominum Salvator (Jézus, az emberek megváltója). A Jezsuita rend újabb értelmezése szerint: Jesus Habemus Socium (Jézus, a mi társunk). A latinul nem tudó egyszerű emberek szerint: „Isten Halált Szenvedett". Mária háta mögött kettős sávban a dicsfény apró fényei a nap körvonalát adják. Belőlük törnek elő a nap sugarai: háromszög alakú és lobogó lángnyelvekre emlékeztető formák váltogatják egymást. Közöttük - mintegy a csillagokra emlékeztetve - a ruhán látottakhoz hasonló virágok váltogatják egymást. Érdemes megemlíteni, hogy közülük minden második örvénylő rozetta, az úgynevezett svasztika. A nap jelentése: Mária, az Apokalipszis napba öltözött asszonya. Az ilyenkor szokásos kígyó (a legyőzött eredendő bűn jelképe) és a holdsarló lemaradt a kompozícióról.

8 2. ábra: 1-4. Az ütőfa (1738) részlete, Pápa Abb. 2.: Sein Zubehör, 1738 Pápa