Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Hermann István: A pápai Esterházy-kastély nagykönyvtára az 1900/1916-os leltárkönyv alapján
Érdekes a természettudományon belül a lótenyésztéssel foglalkozó könyvek magas aránya. Megvan pl. Széchenyi István lótenyésztésrűlő írt műve is. Feltűnő az a hiányosság, hogy a gyűjteményben nincs egyetlen atlasz vagy térkép sem. Még ha a környékre, különösen a pápai uradalomra vonatkozó térképlapokat a levéltár őrizte is, szinte hihetetlen, hogy a századvég kitűnő német atlaszaiból egyetlen egyet sem szereztek volna be. Összességében olyan kép alakul ki a leltár áttanulmányozójában, hogy szemben a korszak nagy főúri gyűjteményeivel (Ráday, Teleki, Festetics, Bethlen stb. könyvtárak) a pápai Esterházy grófok viszonylagos „szegénységükkel" nem igyekeztek egy minden részletre kiterjedő hatalmas barokk teremkönyvtárat létrehozni. Véleményem szerint ennek legfontosabb oka, hogy amikor ez divat, lehetőség vagy méginkább egy magára valamit adó főnemes számára, szinte kötelesség volt, nem élt Pápán egy olyan Esterházy, aki ezt meg tudta volna valósítani. Esterházy Ferenc, mint az előző fejezetből láttuk, a vár kastéllyá alakításával volt elfoglalva. Ekkor még nem is volt olyan általános a könyvek gyűjtése. Fia, Károly püspök pedig nem tartózkodott állandóan a városban. Bár sokat tett kedves birtokközpontjáért (barokk építkezések, a mai városkép kialakítása), nem érezte szükségességét, hogy az általános műveltséggel összetartozó könyvtárfejlesztésen kívül alakítsa pápai bibliothékáját. Megtette ezt az egri könyvtár esetében. Mintegy 15 000-16 000 kötetből álló könyvtára az egri líceumban nyert elhelyezést, 1793-tól a nagyközönség számára is nyitottan. A könyvek jelentős része külföldi beszerzés volt. 29 Nyilvánvalóan ez is bizonyítja a tudós főpap szándékát, hogy az egri líceumot rövid időn belül egyetemmé akarta fejleszteni. Pápai könyvtárát sem nyüvánossá nem tette, sem igazi főúri „nagykönyvtárrá" nem fejlesztette. Ez azt bizonyítja, nem látott Pápán olyan olvasóközönséget - tudós főiskolai növendékeket, tanárokat akik kellően ki tudták volna használni könyvtárát. (Mint tudjuk, voltak ilyenek a városban, a református kollégiumban.) De nem várható el a buzgó ellenreformátor főpaptól, hogy rájuk gondolva alakítsa, majd tegye nyilvánossá magánkönyvtárát Vagy ha feltételezzük, hogy korlátait levetkőzve tudott gondolkodni, láthatta, hogy a reformátusok nála nélkül is hozzákezdtek egy igen értékes könyvgyűjtemény, a pápai Főiskola Nagykönyvtára alapjai lerakásához. Éppen ebben az időben Mándi Márton István a kollégium- és könyvtárszervező tevékenysége révén indult újabb fejlődésnek. 30 A könyvek értéke Nehéz ma a megsemmisült könyvtár értékét, eszmei értékét meghatározni. A várost, de talán mondhatom az országot is felbecsülhetetlen kár érte a főúri kastélyok szétverésével, az ott lévő értékek jelentős részének elherdálásával. Jelen esetben mégis szerencsénk van, hiszen az 1910/16-os leltárkönyv közöl egy koronában megadott értéket a nagykönyvtárban lévő könyvek értékeként. Bár, valószínű, hogy ez alábecsült érték, mégis némi támpontot ad a további becslésekhez. Mint már volt róla szó a tévesen - talán az előző leltár számadatát másolták - megadott 2870 darab könyvet 5740 korona értékűnek vette fel a leltárkönyvbe a bizottság. 31 Ez a szám nem más, mint a könyvek darabja két korona átlagáron számítva. A könyvek kötése Mint a leltárból is kiderül, polconként és könyvszekrényenként azonos kötést alkalmaztak. Az azonos sorozatok is ugyanolyan kötésben voltak. Valamennyi könyv keménykötéses volt. Nagy többségük félbőr kötésű. A kisebb könyvek is gerincbordával domborítottak voltak. Kevés volt a természetes szín, zömében színezett bőröket használtak. (A bőr színét jelzi a leltárkönyv bejegyzése.) Főleg a régebbi könyveket egészbőrbe kötötték. (Ezt külön, minden esetben feltüntette a leltár.) Voltak vászonkötéses könyvek is, főleg az újabb irodalomban. Egységes díszkötést, mint sok főúri könyvtárnál látható, nem találunk. A könyvek egyértelmű tulajdonjelzésére az első borítóoldal szolgált Mint a pápai Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeumban lévő néhány példányon ez látható. 32 (1. ábra.) Külön szót érdemel az ex libris szövege: „A PAPAI VAR KÖNYVTARÉ" tehát a könyveket nem a saját részükre vásárolták az egyes Esterházy családtagok, hanem a pápai uradalmuk (váruk, kastélyuk) könyvtára számára. Ráadásul ez a XIX. század végétől hitbizomány 33 , így valószínű, hogy ajándékozás, más uradalomba, kastélyba való átvitel jelentősen nem csökkentette a könyvállományt.
