Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Hermann István: A pápai Esterházy-kastély nagykönyvtára az 1900/1916-os leltárkönyv alapján

A könyvek nyilvántartása Nincs tudomásunk róla, hogy a könyvtárnak nyomtatott vagy kézzel írott katalógusa jelent volna meg. Leltározás történt egy hitbizomány feliratú bélyegen, folyószámos módszerrel, kézzel írva. A hitbizomány létrejötte után valószínűleg minden könyvet átleltároztak, vagy ekkor leltároztak be. Az 1. ábrán látható példány hitbizományi száma megegyezik a leltár Ősök csarnoka 456. számával. Valamilyen katalógus meglétére elvi következtetés vonható le Kis Józsefnek a könyvtárakkal foglalkozó cikkéből: „az egyik ablaknál szintén egy olvasó-, a másiknál meg íróasztal áll a katalógus és apróbb iratok részére."

34 Ha valóban volt, valószínűleg kézzel írt porosz típusú katalógus lehetett. Helyismereti művek a könyvtárban Nem tudunk róla, hogy a pápai nyomdák anyagából „kötelespéldányt" kapott volna a könyvtár. Erezhető törekvés arra, hogy a pápai vonatkozású, vagy Pápán nyomtatott művek meglegyenek az áEományában. A leltárból nem derül ki, hogy ezekhez milyen módon lehetett hozzájutni. Legvalószínűbbnek a nyomda vagy a szerző részéről történő ajándékozást tartom. így kerülhetett be a könyvtárba pl. Tarczy Lajos vagy Kerkapoly Károly több műve. A képzőtársulat évkönyve, vagy a Bencés Gimnázium ifjúsági Plutarchja. Egyes szerzők, mint Rómer Flóris, útjaik, kirándulásaik során jártak a pápai kastélyban, - arról művében meg is emlékezett a megjelent művet utólag küldhették a vendéglátó grófnak.

35 Folyóiratok a könyvtárban A jegyzékbe csak egész évfolyamokat vettek fel. Valószínű, hogy több folyóirat járt a kastélyba, legfeljebb nem kerültek be a könyvtárba. Néhányat kiemelve, a teljesség igénye nélkül: Magyar Nyelvészet, Győr megyei Régészeti Füzetek, Archeológiai Közlemények, Budapesti Szemle, Felső-Magyarországi Minerva stb. Nincs említés semmilyen napilapról sem Összefoglalás A pápai Esterházy-kastély könyvtára esetében mikroszinten sikerült kitapintani azt a fejlődést, ami a XVEI-XIX. század főúri könyvtárai esetében már ismert volt. Eddig azonban csak a nagykönyvtárakra - pl. Telekiek, Széchenyiek, Bethlen Kata stb. - hivatkoztunk előszeretettel. Itt világosan látható, hogy a főúri családok kisebb szellemi teljesítményeket nyújtó mellékágai is igyekeztek anyagi lehetőségeikhez mérten a könyvkultúra területén is felzárkózni példaképeikhez. A könyvtár állományának elemzéséből kiderült két váltás a gyűjtemény szerkezetében: a XVILL században a német-latin nyelvű könyvekről a francia irodalomra és tudományra helyeződik át a hangsúly. Majd számunkra jelentősebb változás történik a XIX. század derekán, amikoramagyar nyelvűkönyvanyag lesz a gyűjtés tárgya. Különösen ez a második váltás, az országos eseményeket megkésve követi. Mint Magyarországon oly sok mindennek, ennek is személyi okai vannak, abban az időben - a reformkorban - nem volt olyan Pápán élő Esterházy családtag, aki a nemzeti érzéstől fűtve már ekkor elkezdte volna a magyar nyelvű könyvek gyűjtését. Befejezésül ismételten csak sajnálkozni lehet azon, hogy 1945 után nem volt Pápán egyetlen olyan személy, aki merte volna vállalni a kastély értékeinek, köztük a könyvtárnak a megőrzését. Kárhoztatni kell azt a „népharagot", amely teljesen érdemtelenül a pápai kastély felszerelésének pusztulását eredményezte, holott negyvenöt év távlatából visszatekintve az Esterházy családnak csak köszönhetett a város. A könyvtár állományának további kutatása az egyes könyvekig lemenőén kell, hogy elemezze az állomány összetételét. Fontos lenne megállapítani az 1945-1948-as könyvbegyűjtések anyagából milyen könyvek hova kerültek a pápai könyvtár anyagából. Ha nincs is esély arra, hogy berendezésében, könyvanyagában a valahai Nagykönyvtárat rekonstruálhassuk, legalább emlékezni kell rá, fel kell tárni értékeit.