Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Szabó Csaba: Egyházi nemesek a középkorban (A tihanyi bencés apátság egyházi nemesei)

A szőlősi per ugyan 1398-ban lezárult, de a szőlősi nemesek még előfordulnak a XV. században is. A néhai Arnold ispán unokái, Péter deák és János 1400. november 2. előtt erőszakkal elvett Fehérvár közelében a Tihanyi apát két emberétől 4 oklevelet.

116 Péter és János, Arnold ispán Oroszlán melléknevű fiának - akit Ecséri Miklós néven említ az előbbi esetről beszámoló oklevél - gyermekei voltak. Erdélyi László véleménye szerint Péter fia volt az a Lőrinc,

117 akinek érdekében Zala vármegye ítélőszéke nemesek tanúskodása alapján ítéleteit hozott. E szerint, Lőrinc mesternek Aszófőn, Kövesden és Örményesen lakó jobbágyai nem kötelesek vámot fizetni a tihanyi apátság füredi révén.

118 Két év múlva 1412-ben a zalavári konvent előtt Ecséri Miklós fia Péter a maga, fiai (Balázs, László, Gergely) és testvére (János) nevében visszaadta a tihanyi apátságnak Szőlősön, Kövesden, Örményesen, Udvariban és Fülöpön levő részbirtokait, és a rájuk vonatkozó leveleit, melyeket ősei révén birtokolt.

119 A családról végül az utolsó említés 1427-ben történt. Aszófői Péter fia Lőrinc a fehérvári káptalan előtt birtokainak felét átengedte Bátvai István csókakői alvárnagynak és testvérének úgy, hogy azok pedig meg fogják osztani vele mindazt, amit a királytól adományul fognak nyerni. Erdélyi az adat kapcsán megjegyzi, hogy Lőrinc így vált volna igazi nemessé. 1 Később nem lehet magtalálni a család nyomát. A gamási perhez visszakanyarodva láthatjuk, hogy a XTV. sz. végén György apát intenzitásának köszönhetően szintén felgyorsultak az események. 1397 folyamán a jog szerint három törvényes visszafoglaló kísérletet tett, a Böbék nádor, valamint a somogyi konvent emberével beiktatta magát Gamáson Gyöke fia Benedek, János, Gór Demeter, Péter fia András, Szabó Demeter, Által Péter és Bedő fia Gergely fia András ellenében. A per azonban nem zárult le. Agamásiak Zsigmond királytól perújító engedélyt szereztek, olyan kikötéssel, hogy mindkét fél mutassa be okleveleit 1398 május elején a nádornak, Böbék Detrének. A bemutatást a nádor 1399 vízkereszt nyolcadára halasztotta Péter fia György, másik Péter fia Mihály és Gyöke fia István fia János kérésére. György apát 1399 elején bemutatott legfontosabb bizonyítéka az Uras féle 1211. évi összeírás. A gamási nemesek nevében Péter fia György, másik Péter fia Mihály az állították, hogy az 121 l-ben feltüntetett területeket bírja a tihanyi apátság. Ugyanakkor az 1358-as, 1369-es és 1374-es nemességüket igazoló okleveleiket is bemutatták. Ezek azonban csak a király birtokjogát zárták ki, az apátságét nem. Ezért a nádor felkérte a somogyi konventet, hogy járja be a vitás határokat. A nádori ember és a somogyi konvent embere meg is jelent 1399. május 8-án határjárás céljából, de Gyöke fiának Istvánnak fia János Gamásról és a néhai Kont Miklós nádor unokája László embereivel Lakról ellenállt, s megakadályozta a beiktatást. A per 1402-ig halasztódott. Ekkor Henyei Bereck a tihanyi konvent ügyvédje bemutatta az 1055-ös alapítólevelet. Szent László 1092-es (hamis) háromszor átírt oklevelét, valamint Zsigmond király 1399-es három (1322,1336 és 1325-re datált hamis) levelet tartalmazó átiratát. Az eredeti iratokat akarták látni a gamásiak képviselői. A tihanyi konvent ügyvéde három nyomozólevéllel igazolta, hogy ezeket ellopták.

121 Böbék nádor 1402. augusztus l-re határjárásra kérte fel a somogyi konventet. A határok bejárása a nádori ember távolléte miatt elmaradt, sőt a per is halasztódott egészen 1413-ig. Garai Miklós nádor 1413. október 25-re rendelte el a határjárást, amit meg is tartottak. A gamasi nemesek ügyvédje új határjárást kért, és kész volt elviselni a bírságot is. Az új határjárás a nádori ember elmaradása miatt ismét elhalasztódott 1414. április 27-re. Ekkor megtörtént a határok bejárása. Az erről szóló konventi jelentés tárgyalása 1416 vízkereszt nyolcadára (jan.13.) maradt. A gamási nemesek részéről nem jelent meg senki, ennek ellenére Garai nádor kimondta a pert lezáró ítéletét. A tihanyi apátot beiktatta gamási birtokába, de kikötötte, hogy a Gamáson lakó nemeseket ne zaklassa, bánjon velük úgy, mint más jobbágyaival.

122 Egy 1417. december 6-án kelt irat szerint a gamásiak nem nyugodtak bele a nádori rendelkezésbe. Gyöke fiának Istvánnak fia Simon (aki 1398 körül még olyan kicsi lehetett, hogy csak testvérét említették az oklevelekben) a borok, gabonák dézsmáit és kilencedéit, az adókat, ajándékokat és az év minden jövedelmét lefoglalta, és ezzel a tihanyi apátságnak egy évben 200 márka kárt okozott. Érdemes lenne felmérni, hogy ha egy év alatt a hatalmaskodásból 200 márka kára keletkezett az apátságnak, akkor az 1344 óta tartó per 71 éve alatt mekkora lehetett a veszteség. És akkor még ott van a szőlősi és kövesdi per idején kiesett jövedelem, és a kiadások. (A 200 márka összeget óvatosan kell kezelni. Igen soknak tűnik. Elképzelhető, hogy a felperes túlzásáról van csupán szó.) Érdekes, hogy bár 120 évig hiányoznak az adatok Gamásról, a következő említés - a somogyi adólajstrom - szerint 1536-ban Péntekhely, Kis-Gamás és Lelle birtokosai közt ott találunk két leszármazottat is az 1398 körül, sőt az utolsó 1417es oklevélben is előforduló Gyöke családból (Gyeké Ferenc négy, Gyeké Boldizsár egy porta tulajdonosa).

124 Valószínű, hogy végülis a gamási nemesek közül néhányan elszakadtak az apátságtól, de források nem támasztják alá a feltételezést. Több okból is fontos a szőlősi és gamási perek bemutatása. A középkori magyar jogrendszer meglehetősen bonyolult, nehezen áttekinthető. Jelen esetben pedig az eredeti forrásokkal sem lehet mindig számolni. A legtöbb adat a nádori ítéletlevelekből derül ki. Mégis az a véleményünk, hogy a perek jól példázzák a középkori perfolyamatot, és jogot. Például szolgálnak a perek az idézés, bírságolás, törvényes foglalás, perhalasztás, stb. módjaira, eseteire. Azért tartjuk ezt igen fontosnak, mert úgy véljük, hogy a legkisebb feldolgozás is elősegíti a középkori jog jobb megértését.