Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Varga István: Középkori mázatlan cserépkályhák természettudományos vizsgálata I. (Külsővat)
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESÍTŐ 2 - 1989 VARGA ISTVÁN: KÖZÉPKORI MÁZATLAN CSERÉPKÁLYHÁK TERMÉSZETTUDOMÁNYOS VIZSGÁLATA I. Külsővat XV. századi kályhacsempéi Bevezetés A cserépkályhát már a XIII. században ismerték, sőt valószínű, hogy már azelőtt is használták szobák melegítésére, mint a szt.-galleni klastrom levéltárában talált, 820-ból való tervrajzokból kitűnik 10 . Kezdetben a sárból tapasztott kemencék falába, a hőátadás javítása érdekében néhány tál alakú edényt falaztak. A későbbiekben ezeknek az edényeknek a száját négyszögletesre formálták, és egyre többet helyeztek egymás mellé a kemencefalba. Majd a XIII-XV. században kialakult a cserépkályha mai, csempékből álló formája. 8 Vizsgálataim céljául a különböző lelőhelyeken előkerült, későközépkori, oroszlános körbe tartozó, mázatlan cserépkályhák tanulmányozását tűztem ki. Minél többet szeretnék kideríteni ezeknek a kályhacsempéknek a gyártás-technológiájáról, s szeretnék választ kapni arra a kérdésre, hogy a vizsgált csempék egy vagy több műhelyben készültek-e. Végső célként a gyártási hely megtalálásához szeretnék segítséget nyújtani a régészeknek. Elsőnek tíz leltározatlan külsovati minta vizsgálatát végeztem el 1 . Jelen tanulmányomban az ennek során kapott eredményekről számolok be. A tíz minta közül nyolc tartozott a Külsővaton talált, XV. századi, mázatlan, oroszlános körbe tartozó két cserépkályhához 6 , egy kályhatapasztékból származott, egyről pedig a vizsgálatok során derült ki, hogy nem a cserépkályhákból származott, hanem valamilyen edény töredék lehetett. A minták leírása az 1. táblázatban található. A vizsgálatokat az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó Laborjában, az ELTE Magkémiai Laborjában és a BME Nukleáris Technikai Intézetében végeztem 2 . Az alkalmazott módszerek bemutatása és a kísérleti körülmények leírása a Németbánya későbronzkori telephelyéről szóló tanulmányban található 9 . Kísérleti eredmények Elsőnek két minta főkomponens analízise történt meg 3 . A kapott eredmények a 2. táblázatban találhatók. Ezekből kitűnik, hogy a világosvörös E/009 és a világosszürke E/010 minta Si, AI, Fe, Ti koncentrációi a mérési hibán belül megegyeznek. A későbbiekben elvégzett neutronaktivációs vizsgálatok során ez a nyomelemekre is beigazolódott. Megállapítható, hogy a kerámiák színváltozása nem feltétlen az elemösszetétel változásával magyarázható. A vizsgált minták szüícium tartalma meglehetősen magas (Si: 31,3 ül. 32,0%) volt. Ez azonban egyből érthetővé válik, ha megnézzük a kályhacsempék törésfelületét. Minden egyes darab törésfelületén milliméteres átmérőjű kvarcszemcsék figyelhetők meg. Ezeket tartalmazhatta a gyártáshoz használt agyag is, de soványító anyagként is keverhették az agyaghoz, képlékenységének csökkentése érdekében. A csempék a földben töltött több száz év után is meglehetősen kemények, nehezen törhetők és nehezen poríthatók. Az 1000 C-on történt izzítás hatására is csak 1% alatti tömegveszteséggel kellett számolni, vagyis az idők folyamán nem rehidratálódtak. Neutronaktivációs analízissel hét mintában a vas és a nátrium, valamint 12 nyomelem koncentrációját határoztam meg. Ezek közül a hat (Sm, Ce, Th, Yb, La, Sc) legkisebb hibával és legkisebb kimutatási határral mérhető elem koncentrációjának logaritmizált értékét használtam fel cluster-analízis céljára (a koncentrációk a 3. táblázatban, a kapott dendogramm az 1. ábrán látható), aminek alapján megállapítható, hogy két minta (E/005 és E/008) elkülönül, míg a többi öt között szoros kapcsolat tételezhető fel. Az eltérő E/005 minta a cserépkályha-töredékek között volt, de kémiai összetétele alapján elkülönül tőlük. Ezt támasztja alá az is, hogy törés felületén nem láthatók kvarc szemcsék. Valószínűleg valamilyen edénydarab lehetett. Ugyancsak elkülönül a kályhacsempékétől a tapaszték (E/008) elemösszetétele.
