Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Varga István: Középkori mázatlan cserépkályhák természettudományos vizsgálata I. (Külsővat)

E/006 E/003 E/001 E/004 E/007 E/005 I E/008 1. ábra: Külsovati mintákon végzett cluster-analízis eredménye 1. Darstellung: Ergebnisse der an den Mustern von Külsővat durchgeführten Cluster-Analyse Hasonlóság még akkor sem mutatható ki, ha figyelembe vesszük, hogy a kályhacsempék alapanyagához soványító anyagot adagolhattak, ami a koncentrációk abszolút értékét csökkenti, mert a ritkaföldfémek arányaiban sem figyelhető meg korreláció, pedig ennek jelentős változását az adalékanyagok nem idézhetik elő. Mivel a kályhák kisározásához minden valószínűség szerint helybeli agyagot használtak, feltételezhető, hogy a kályhák nem Külsővaton készültek. A tapaszték kémiai összetétele leginkább az edény töredékéhez hasonlít. A hasonlósági szint lehetővé teszi annak feltételezését, hogy az edény viszont helyben készült, de ez egyértelműen nem állapítható meg. A kályhacsempék és a kályhaszemek világosvörös színűek. Ez már maga bizonyítja, hogy kiégetésük oxidáló atmoszférában történt. Azonban Mössbauer-spektroszkópia és röntgendiffrakció segítségével bővebb információkat kaphatunk az égetés technológiájáról és az utólagos hőhatásokról. A kályha anyagának egy tipikus képviselője a vüágosvörös E/001 minta. A róla készített Mössbauer-spektroszkópiás felvételből (2/a. ábra) kiderült, hogy vastartalma teljes egészében három vegyértékű formában van, vagyis az agyagásvány Fe(II) tartalma (~ 20%) teljes egészében oxidálódott Fe(III)-má. A Fe(III) részben az agyagásványban található, amely a röntgendiffrakciós felvétel szerint illit típusú, részben pedig hematit formában van jelen. A hematit a kiégetés során képződik, oxidáló atmoszférában, az agyag vasoxihidroxid tartalmából, valamint az agyagásványok vastartalmából, ha az égetési hőmérséklet eléri a rácsszerkezet összeomlásához szükséges hőmérsékletet. A hematit Mössbauer spektrumának egy szextett felel meg. Azonban a kerámiákban a hematit szemcsemérete a földben töltött idő alatt csökken, s egy bizonyos átmérő alatt (13,5 nm) a spektrumban egy dublett jelentkezik (szuperparamágnesesség). Az E/001 minta röntgendiffrakciós felvétele alapján (3/a. ábra) megállapítható, hogy a kvarc mellett agyagásványt (ülit típusú) és földpátot tartalmaz. A hematitot a kis szemcsemérete miatt nem lehetett kimutatni, míg a többi előfordulható fázist azért nem, mert mennyiségük nem érte el a kimutatási határt. A röntgendiffrakciós és Mössbauer-spektroszkópiás eredmények alapján a kályhacsempék égetési hőmérséklete 700 C körüli értékre tehető. A színárnyalat pedig a vörös színt okozó hematit mennyiségének és szemcseméretének függvényében magyarázható.