Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor-Sabján Tibor: XV. századi cserépkályhák Külsővatról

75. ábra. Kötött helyű csempék „A" kályha alsó részén 18. Darstellung Kacheln von bestimmten Stellen des unteren Teiles vom Ofen „A" A rekonstrukció fontos részét képezte az oromzatok vizsgálata. Kezdettől fogva egyértelmű volt, hogy a „B" kályha tetejét a paraszti analógiákból is jól ismert pártázat szegélyezte. Az ilyen pártázatokat a XV. századtól a XX. századig nyomon követhetjük, mint a korongolt kályhák egyik jellegzetességét. Több gondot okozott azonban az „A" kályha oromzatának rekonstrukciója. A négy típusba tartozó, de egymással rokon oromcsempck halmaza több kályha tetejére is elegendőnek tűnt. A megoldás kulcsát az eredeti sárpárkányok elemzése adta. A felső sárpárkány (S/l. típus, XIV. tábla) töredékéből tudtuk, hogy a háromszögletű csempék egyszer a talpukon, egyszer a csúcsukon álltak, s alkottak zárt rendszerű oromzatot. Mivel két fajta háromszögletű csempénk volt, a mérműves és az üres változat különböző kombinációival próbálkoztunk. Esztétikailag a legjobb kombinációt a talpára állított mérműves csempék közé csúcsával beülesztett üres tál alakú csempék variációja adta. Nem lehetett a zárt oromcsempék sorába illeszteni a felépítménnyel ellátott háromszögletű csempéket (lovagfejes, tornyos). A rajtuk talált, ileltve a hozzájuk tartozó sárpárkányok vizsgálata alapján tudjuk, hogy ezekhez nem csatlakozott másik csempe, tehát a kályha tetején szabadon álltak. Abból a tényből, hogy csak egy-egy példány töredékei kerültek elő, arra következtettünk, hogy ezek nem lehettek sűrűn egymás mellett felállítva, hanem ritkán helyezkedtek el. Helyük nem lehetett máshol, mint a kályha legtetején, a zárt oromcsempesor felett. Rekonstrukciónkban a kétszer tizenkét csempéből álló oromzat négy fő pontjára helyeztük ezeket. Itt kell megemlítenünk, hogy az oromzat rekonstrukciójánál csak a tizenkettes elrendezés eredményezett olyan kiosztást, amelyben a kályha elejére és oldalára is szimmetrikusan lehetett a felső csempéket felrakni. Az ásatáskor talált háromszögletű csempék száma tízre tehető, tehát nagy valószínűséggel az eredeti oromzat is tizenkettes elrendezésű lehetett. A teljesség kedvéért szeretnénk bemutatni a kályhaoromzatok még egy - elméletileg lehetséges változatát is. Az összes oromcsempe és a sárpárkányok által támasztott követelményeknek megfelel még egy olyan megoldás is, amelynél a háromszögletű csempék zárt sorára kerül a pártázat, de 4-5 cmrel hátrább, mint a felső párkány széle, hiszen ezen ilyen nyomokat nem találtunk. Ebben az esetben a másik kályha teteje csak fűrészfogasan felrakott oromcsempékből állna (23. ábra). Ezeknek a változatoknak azonban rendkívül kevés a valószínűsége, létezésüket az egyes csempékből rendelkezésünkre álló mennyiségek sem támasztják alá. A kályhák tetejének fedésére nincsenek konkrét adataink. A pártázatos kályha valószínűleg vízszintes tetővel zárult, de a másik kályha esetében felmerülhet a kupolás tető gondolata. A faluásatások leletei között nagy mennyiségben szerepelnek azok a hagyma alakú kályhacsempék, melyekről feltételezzük, hogy a kályhák kupolájában voltak. Kupolás tető töredékei kerültek elő több várásatás anyagából is.

62