Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor-Sabján Tibor: XV. századi cserépkályhák Külsővatról

19. ábra. ,,A" kályha alaprajza 19. Darstellung. Grundrisszeichnung vom Ofen ,,A" A rekonstrukció utolsó lépése volt a kályha külalakjával kapcsolatos megfigyeléseink összegzése. A csempék oldalain maradt tapasztásnyomokból megállapítható volt, hogy a kályha építésénél 0,5-0,8 cm széles fugákat hagytak. A kész kályhán azonban ezek a hézagok nem látszottak, mivel teljes mélységükben kikenték őket és a csempe széleivel^ egybesimították. így a mély csempék között mintegy 3 cm széles bordázat alakult ki, melyet vörös földfestékkel mázoltak be. Vörösre festették a kályha formáját szegélyező és tagoló párkányokat is, valamint minden olyan fugát, ahol a csempék között az agyagtapasztás kilátszott. A mázoláskor nem jártak el túl nagy gonddal, sok helyen a fugák melletti csempék széleit is vörösre festették. A csempék felületcin egy nagyobb javítás nyomait is megfigyelhettük. Ekkor a fugákat - és a csempék jó részét - sárga színű agyaggal durván átkenték. A javítás feltehetően azért történt, mert a hosszas használat következtében a csempék között repedések keletkeztek. A rekonstrukció kapcsán tanulságos áttekintenünk, hogy az általunk feltételezett és talált (tényleges) csempemennyiség müyen arányban vannak egymással. Az arány számításánál - csakúgy, mint a rekonstrukció során - minden egyes különálló töredéket egész csempeként vettünk figyelembe. Természetesen sok olyan töredék volt, amelynél nem lehetett biztosan megállapítani, hogy különálló csempe volt-e, vagy csak egy másik csempe össze nem tartozó darabja. Ezért a százalékos viszonyítást csak tájékoztató jellegűnek tartjuk. A számításkor a rekonstruált kályha csempeanyagát vettük 100%-nak, és ehhez viszonyítottuk a meglévő (talált) mennyiséget.