Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor-Sabján Tibor: XV. századi cserépkályhák Külsővatról

17. ábra. Paraszti szemeskályha a Dél-Dunántúlról 17. Darstellung Bäuerlicher Kachelofen vom Gebiet südlich der Donau A kályha oldala és a fal közötti zug neve ,>kuckó". Az alföldi kályhákon már a késő-középkorban megfigyelhető ennek következetes alkalmazása. A Dunántúlról kevesebb adat áll rendelkezésünkre, de a népi analógiák alapján feltételezhetjük, hogy a padkás kályháknak is volt kuckójuk. A rekonstrukció során a kályhákat kuckóval képzeltük el, ami azt is jelenti, hogy a kályhák nem szorosan a sarokba épültek, hanem attól egy kicsit távolabb helyezkedtek el. Az alsó szögletes és a felső hengeres test között volt a kályha válla, melyet elsősorban a két rész közötti formai különbség hangsúlyozott. Maga a középső párkány viszonylag hangsúlytalan volt, felfelé szűkülő profiljával, kis keresztmetszetével csak a díszítés szerepét látta el. Az „A" kályhánál a felső rész átmérője és az alsó rész szélessége között csak 2-2 cm méretkülönbség volt. Mint már említettük, a kályhák felső részének keskenyebb fala volt. Az itt alkalmazott tál alakú csempék mélysége 10 cm. Az egymásra kerülő sorok rekonstrukciójánál számolnunk kell a paraszti gyakorlatból ismert szűkítés jelenségével, ami azt jelenti, hogy a felsőbb sorokat mindig fél csempével szűkebbre rakják, hogy a sokszög sarkai ne álljanak előrébb, mint az alsó sor csempéi. Ennek elsősorban esztétikai okai vannak. Könnyen előfordulhat, hogy az A-B/4. típus tál alakú félcsempéje éppen ilyen feladatot látott el.