Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

MITHAY Sándor: Az ugodi vár feltárásának eredményei

A IV. épületben történt feltáráskor robbantás nyomait találtuk meg. A sok terméskő észak felöl dőlt. A nagy terméskövek közé még föld sem szorult. Az épület északi vége 7, déli vége 6 m széles. A déli oldalfal köböl épült rá a belső várfalra. A várárok felé, a belső várfal előtt föld van. így itt nem látható a külső várfal. A kelet felé eső hoszszú alapfalon nem találtunk ajtónyílást, se válaszfal nyomát. A III. és a IV. épület által bezárt zugánál a várfal lerogyott. A 6.számú belső várfalsaroktől délnyugat felé egy repedés van a várfalon. A III. épületnél az 5. belső várfalsaroknál ugyancsak nagy repedés van a várfalon. Az épületen belül, a belső várfal 140 cm mélységig-a rézsű miatt- 7 cm-rel szélesebb az egész fal mentén. A belső várfal mentén 210 cm mélyen került elő a sárga homok. Előbbi fal belső felülete 120 cm mélységig vakolt 2-2,5 cm vastagon. Sok az omladék és a konyhai hulladék. 120 cm mélyen két félkör alakú bemélyedés van a belső várfal belső részén. Ez a bemélyedés alul vízszintes záródású és 40 cm átmérőjű. Ez a két nyílás az egykori padlót tartó gerendákra utal. A belső várfal mellett dél felé dől az omladék. Itt 290 cm mélyen van a sárga homok teteje. A pincelejárattől a belső várfalig a távolság 620 cm. A belső várfalnál egy járószint került elő 130-140 cm mélyen, amely északnyugat felé lejt. Az előbbi fal és pincelejárat vakolata egyidős. A déli falnál 100 cm mélyen lesározás jelentkezett, ugyanitt egy jellegtelen faragott kő is volt. Feltűnő ennek az építménynek a nagysága. A várudvar felé esetleg folyosója is lehetett. Csarnok jellege van. A sok szemét között jellegtelen edénytöredékek mellett egy érdekes csonttárgy is előkerült /9.ábra 6./. Lapos állatcsontból faragott. Egyik felületébe fonatos díszítést véstek. A rajta lévő lyuk alapján talán zárborító lehetett. Meg kell még említeni, hogy épületünk délnyugati sarkában a belső várfal teteje gondosan eldolgozott és lejt 6 méteren át 35 cm mélységtől 120 cm-ig. Itt eléri az épület belső sarkát. V. épület A templom szentélynének délnyugati oldalánál egy négyzetes formájú alap került elő 12. ábra V.sz./. Egy-egy oldala 310 cm. A falak vastagsága 65 cm. A nagy, lapos kövekből rakott falban a kötőanyag piros kőpor és kavics. Mivel alatta még különböző falak is voltak, ezért a négyzetes alap néhány laza részét el is bontottuk. Majd később a helyreállítás során kiegészítettük. Az alapok alsó mélysége 90 cm. Elképzelhető, hogy ezek az alapok hajdan a föld felszínén voltak. Az előbb említett 90 cm mélységben egy kőből készített vályúszerö alkotmány tetejére találtunk. A négyzetes alap északnyugati falának vonalából kilógott a vályú vége. Ennek külső átmérője 75, belső átmérője 42 cm. Belseje délkelet felé keskenyedik. Széles peremére hosszanti irányban téglákat raktak vízszintesen elhelyezve. A megtalált vályú hossza 375 cm, északnyugati vége ép és peremén a közepétől kissé nyugat felé félköríves kivágás van. Ez nyilván a túlfolyónak volt. A túlsó vége törött és tala'n ennek letörött része lehetett az I. épület hamuzónyilásának a falában. A vályú két darabból áll, amelyeket összeillesztettek. Délkelet felé az egész kissé szűkül és enyhén lejt. Az alapja is kőből épült. 1979-ben nem találtuk meg ennek a vízlevezetőnek a folytatását. A vályú peremén a templom felé ferdén elhelyezett két nagy lapos kőlap valószínűleg a vizet vezette be a vályúba. A fenti négyzetes alap a legnagyobb valószínűség szerint egy, a vár udvarán épült torony alapozása. Ennek szerves része a vízlevezető. A ferdén elhelyezett lapok mindegyike 150 cm magas és 80 cm széles. Érdekes az is, hogy vékony vízkő lerakódás van a két kőlap felszínén. Valószínűleg azért, mert abban vizet tároltak. Viszont az ellentétes oldalon nem találtuk bizonyítékát annak, hogy miképpen szigetelték itt a falat, hogy a víz el ne szökhessen. Délkelet felől jól látszik a két ferde kőlap, a vályú, a toronyalap északnyugat és délkelet felöl. Ennek falai tehát áthidalják a vályút /12. és 13. ábra/. Egy apró kövekből, feltűnően gondosan rakott fal található északnyugat felé a vízlevezető alatt a toronyalap folytatásában. Ennek alsó mélysége 250 cm. A fal mellett bolygatatlan fekete színű rétegben koraközépkori edénytöredékek voltak. Vastag égésréteg volt a gondosan fugázott fal mellett. Ez lehetett a vár legrégibb magja. Nagyon valószínű, hogy e fal mögött van a vár ciszternája. A torony alatti vízlevezető és alatta a ciszterna egymást kiegészítik. Közvetlenül a fal mellett számunkra értékes cserepek kerültek felszínre. Egy fekete színű, erősen kihajló peremű, öblös edény nagyobb töredékén a vállon ovális benyomkodások sora látható /9.ábra 7./.Szintén fekete színű edénytöredéken a kissé kihajló peremen halvány és körülfutó három bemélyedés van, a vállon hármas hullámvonal alatt balfelől még egy alulról felfelé ívelő újabb hullámvonaltöredék alatt vízszintesen haladó újabb bevésés /9.ábra 8./. Ugyancsak bevésett hullámvonal van egy kisebb peremes cserép felületén /9.ábra 9./, amely szintén fekete színű. Mindezek koraközépkori edénytöredékek.

10 Egy szé-