Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
MITHAY Sándor: Az ugodi vár feltárásának eredményei
les peremű , barnás színű cserépen körbefutó, enyhén bekarcolt vonal alatt és fölött keskeny levélforma bevésések sorakoznak ferde lerendezésben /9.ábra 10./ Egy újabb fekete színű edénytöredéken magas, felálló pereme felületén enyhe bordázás látszik és az edény egykori vállán körömszerű bevésések hármas sorában az alsó és a felső közel vízszintesen helyezkednek el, míg a középsők sora ferde állású /9.ábra 11./. Egy kis, feketés színű cserépen függőlegesen álló, téglalap formájú bevésések sora van, nyilván hengerrel benyomkodva /9.ábra 12./. Feltűnő a díszítése egy fekete színű, vastagon kihajló peremű edénytöredéknek, ahol közvetlen a perem alatt ferde háztetőforma bevésések sorában vastagon van a puha agyagba benyomkodva /9.ábra 13./. A felsorolt cserepek nagy része erősen égett rétegben volt. 12. ábra: Ugod vár. V. épület dél felől Abb. 12.: Burg Ugod. Gebäude V. aus Richtung Süd A templom felé is voltak falak, de ezek újabbnak látszanak. Mellettük 35 cm mélységben volt egy járószint. Közvetlenül a templom oldalfala mellett volt a legrégibbnek látszó kőfal és mellette koraközépkori cserepek. A fal teteje 170 cm, a fal alja 200 cm mélyen van. Ez a fal biztosan idősebb a mellette lévőknél, amelyek a torony alapozása felé helyezkednek el. Innen északnyugat felé 140-160 cm felső mélységgel egy újabb kőfal mutatkozott, környékén koraközépkori cserepekkel. Mindenütt égésnyomok voltak. Az előbbi mélységben még egy falnak a töredéke tűnt fel.A két fal iránya hegyesszöget zár be nyugat felé. A toronyalapozás délnyugati oldalánál nagy tömegben megmaradt íves fal került napvilágra. Ez is gondosan rakott, mint a vízlevezető északnyugati vége alatt talált fal. A két fal össze is tartozik. Ennek az újabb falnak az alsó mélysége 190 cm. Közelében egy járószint mutatkozott 180 cm mélyen. Ez a nagykiterjedésű fal hasonló az előbb említett falhoz, amely a templomhajó oldalfalánál jelentkezett. Sajnos a felső falak és a vízlevezető miatt nem lehetett az íves fal mögé ásatni. 300 cm hosszan tartott a fal íve. Majd a templomfaltői eltérő irányba dél felé fordult. A jól rakott és nagymélységű fal láttán valóban ciszternára lehetne gondolni* 4 A fal mindenesetre minden itt lévő falnál idősebb, így itt két, esetleg három építési periódusra kell gondolnunk. Innen dél felé 115 cm mélyen újabb járószintre találtunk. Alatta a 30-40 cm vastag törmelékes réteg is koraközépkori. A torony alapjába esik bele a két, csöpögésre és vízlevezetésre alkalmazott kőlap. Tehát a toronyból, illetőleg annak ereszéről nem került víz, esővíz a lefolyóba. Vagyis a torony előtti vízelvezetési állapotot mutatja a vízlevezető és annak túlfolyója is. Ha alatta valóban ciszterna van, akkor ez még bonyolultabbá teszi a dolgot. A négyzetes toronyalapozás és a lefolyó egymásra épültek és összetartozhattak, egyídőben működtek. Meg kell még említeni, hogy egy alkalommal árokbővítéskor - kelet felé a fent említett épületkomplexumtól - egy világosbarna színű, lapos táltöredéken kis peremet és két párhuzamos vonal között zeg-zug, színes vonalmotívumot találtunk /24.ábra 9./, a két vonal hegyesszögben találkozott a perem alatt. A törököt utánzó magyar edénytöredék bizonyára a 1B. századból való.
