Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

TAKÁCS Pál: Adatok a pápai iparoktatás történetéhez /1874-1970/

Ennek az osztálynak elsősorban az volt a feladata, hogy az írás-olvasási és számolási készséget megközelítően egy szintre hozza. Az 1885-86-os városi közgyűlés határozata alapján beindítottak egy III. osztályt, egy előkészítő kezdő oszátályt a már beindult I-II. osztállyal együtt. Ebben az évben mondott le tisztségéről Szelestey Lajos igazgató, helyét Sebestyén Dávid főiskolai tanár foglaita el.

5 Az előkészítő, haladó osztálynak az volt a feladata, hogy az I. osztályba lépett tanulók a kiszabott tananyagot kellő sikerrel el tudják végezni. Az előkészítő osztály után további három osztályt végeztek a tanoncok. Egy-egy osztályban a heti órák száma 7 volt, ebből 4 közismereti, 3 pedig rajzóra. A téli rajzcsoportban tanulók részére heti 9 óra rajzot oktattak. Az 1884-es iparoktatási törvény megvalósításában elért szép eredményeket elsősorban az biztosította, hogy a város anyagi alapot létesített a tanoncok tanszerrel és írószerrel való ellátására. Az így biztosított eszközök árát a tanulóknak szabadulásuk plőtt kellett visszafizetni. A rászorulók tandíj és tanszer kedvezményt kaptak. így írt erről 1909TÖen az ipariskola 25 fennállása alkalmából Herz Dávid akkori igazgató:"Iskolánk már a legelső években a rendszeres oktatásban talán más, nagyobb városokat is felülmúlt, azon kiválóan üdvös intézkedésnek köszönhető, hogy városunk tanácsa a tantestület kérelmére elhatározta, miszerint minden tanuló belépésekor és minden év elején az összes tan-, rajz-, és írószerekkel ellátandó és az elhasznált taneszközök értékét csak felszabadulása előtt tartozik visszafizetni. Sok tanonciskolát látogattam azon időben a fővárosban és a nagyobb vidéki városokban, de azt, amit nálunk, hogy minden tanulónak egész évben megvolt rendszeresen minden tanszere, nem találtam sehol. "

c Nagyban előmozdította az oktatás korai rendszerességét és sikerét az a körülmény is, hogy az ipari iskolában, az akkor még lenézett iskolatípusban, kiváló gimnáziumi tanárok vállalták az oktatást. Ennek hatása mind a tanulók fegyelmezésében, mind a mesterek előtti tekintély kivívásában megmutatkozott. Erről így ír az akkori igazgató Sebestyén Dávid: "Eltérőek lehetnek a nézetek atekintetben, hogy a tanonciskolában a középiskolai tanár, vagy a néptanító alkalmasabb-e, mint oktató? - De azt határozottan állíthatom, hogy ebben az időben, midőn még a tanoncok fegyelmezetlensége és a mesterek ellenszenve képezte az oktatás leglényegesebb kerékkötőjét, akkor- mondom - az a tekintély, amelyet ezen középiskolai tanárok magukkal hoztakiskolánkban, úgy az oktatás rendszerességére, valamint a tanulók magaviseletére a legüdvösebb befolyással volt. A tanulók fegyelmezetlenségéhez mind alacsony műveltségük, mind kiszolgáltatottságuk hozzájárult. A mesterek egy jó része nem tulajdonított nagy szerepet az oktatásnak. Tanoncát gyakran foglalkoztatta oktatási időben is. Biztos, hogy az oktató középiskolai tanároknak, tanítóknak olyan szinten kellett oktatni, amelyet lehetővé tett az akkori anyagi helyzet és a tanoncok befogadóképessége, akaratereje. Az 1892-93-as tanévben már párhuzamos osztályokkal működött az iskola. A város iparának ismételt fellendülése az iparoktatás, s talán az iparosok igényességére utal. Ebben az időben a lakosság lélekszáma már meghaladta a 17 ezret. Egy-egy első osztályban 50-en felüli volt a tanulószám. A tanulók alacsony előképzettsége mellett a magas létszám tovább növelte az oktatómunka nehézségeit. A vallás és közoktatásügyi miniszter által 1893-94-ben kibocsátott "ipariskolák szervezete" című rendelet nagyobb átalakításokat hozott a tanoncképzésben. E rendelet végrehajtása során a tanoncokat szakonként csoportosították, és az oktatásra három napot vettek igénybe. A rendelet utóbbi intézkedése csak részben teljesült, mert gyakori volt a "sürgős", vagy "vidéki munka" miatti hiányzás. Az iskolavezetésnek ezért több ízben kellett a mesterekhez fordulni az iskolázási előírások betartatása érdekében.Szigorúbban osztályozták a felsőbb osztályokba kerülő növendékeket. Volt olyan II. osztály, amelynek létszáma 15és30 között változott. 1896-ban Sebestyén Dávid igazgató lemondott, helyére az iparbizottság Herz Dávid városi rajztanárt választotta. 0 a következőket írta erről az időszakról:"Az első iskolalátogatásom alkalmával meggyőződtem, hogy az előkészítő - kezdő osztályokban lehetetlen lesz eredményt elérni. Össze volt itt keverve analfabéta, silabizáló, gyengén és folyékonyan olvasó. Tapasztaltam, hogyha analfabétát, vagy silabizálót szólított a tanító, a többiek, a jobbak, gúnyos hahotában törtek ki, úgy,hogy az illetőt alig lehetett feleletre bírni és a kellő fegyelmet fenntartani. "

s A nevelőkre elég komoly feladat hárult, egyfelől meg kellett győzni a mestert, másfelől minden létező eszközt igénybe kellett venni a tanulók fegyelmezésében, oktatásában. Az egyik tanévi értesítőben a mesterekhez szóló felhívásában a következőket írta az igazgató: "Az a kérésem tehát tisztelt mester uraim, ha inast szegődtetnek legyen az akár saját gyermekük, akár másé, tartson a tanulási ideje 3 évig,hogy a tanoncnak úgy a közismeretiekben, mint a szaktárgyakban a szükséges tennivalók elsajátítására legalább a fizikai ideje legyen megadva, majd mi aztán iparkodni fogunk."

9