Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

TAKÁCS Pál: Adatok a pápai iparoktatás történetéhez /1874-1970/

1900-ban a III. előkészítő osztályt is meg kellett szervezni. Ennek szükségességét az indokolta, hogy a leendő tanoncság évről-évre gyarlóbb felkészültségű volt. Ebben az időben ugyanis a tanoncok zöme falvakról és pusztákról került az iskolába, ahol az elemi iskolai oktatás feltételei is alacsony szinten mozogtak. A három előkészítő osztály egyikében 30, a másik kettőben 40-40 tanuló járt. A három osztály nyitásával megvalósulhatott az a régi törekvés, hogy a tanonciskolában az eredményes oktatás egyik feltétele létrejöjjön, tudniillik, hogy a létszám ne haladja meg a 40-et. Ennek a lehetőségnek az eredményéről az igazgató egy későbbi értékelésében hangot is adott. Nemcsak a létszám megfelelő szintrehozásával törekedtek a korszerűségre, az eredményességre, hanem az alkalmazott eljárások, módszerek tökéletesítésével. Állandó célja volt ez a nevelőtestületnek. Különösen nagy gondot fordítottak a szemléltető oktatásra. 1898-ban már a legszükségesebb szemléltatőeszközökkel rendelkezett az iskola. A szertár számára kőzet-, vas-, fagyűjteményt szereztek be. Rendelkezésre állt az összes ács, a legszükségesebb kőműves, asztalos- és lakatos szakmák oktatásához szükséges modell. A rajzszertárban megtalálhatók voltak a legjobb lap minták és gipszöntvények a szabadkézi rajzoktatáshoz. A közismereti oktatás színvonalának emelésére való törekvés abban is kifejezésre jutott, hogy az analfabéták és silabizálok részére az előírtakon felül is szerveztek olva sási órákat

. Az olvasási készség fejlesztését, az olvasottságot igyekeztek növelni azzal is,hogy 1903-ban ifjúsági könyvtárat hoztak létre, az 1908-9. évi beszámolóban arI ról szólt a tájékoztató, hogy a 246 tanuló 1049 könyvet váltott ki a tanév folyamán, amely szám - tudván, hogy a tanulók egymás közt kicserélik a kiadott könyveket - legalább kétszeresnek számítható. Az iparostanonc-oktatás korszerűsítéséhez önálló iparostanonc iskola vált szükségessé. 1907-ben a városi tanács és a város polgármesterének előterjesztése alapján tervbevették az új, önálló ipariskola felépítését és megbízták i Bezenbach Károly építőmestert a költségvetés elkészítésével. Új iskola az iparoktatásnak Az 1910-U-es tanév végére elkészült az új ipari tanonciskola

, mely már lehetőséget adott a korszerűbb oktatásra. Ennek ellenére az 1910-11-es tanév eredményeiről azonban még így ír az akkori igazgató jelentésében: "Sejtelmeinkben nem csalódtunk, a tapasztalat azt mutatja, hogy az iparostanonc a 4-5 órai szellemi munkát semmiképp sem bírja, az utolsó órában egy része elalszik, a legnagyobb része pedig a komoly munkálkodásra teljesen alkalmatlan."

40 Nagy gondot fordítottak évről-évre a rajzoktatás fejlesztésére, főleg arra, hogy azt minél szorosabb kapcsolatba hozzák a műhelygyakorlattal. Az iparostanonc oktatás tehát jó úton haladt. Egyre több jól képzett embert, iparost adott az intézmény. Erről az akkori igazgató a következőket írta: "30 évvel ezelőtt, midőn a 250 tagból álló külmunkások egyletének titkára voltai, a közgyűléseken alig lehetett 3 tagot fogni, akik a jegyzőkönyvet aláírásukkal hitelasíteni tudták - és most iskolánkból már 12 okleveles kőműves és ácsmester működik körülöttünk."

44Iparunk rohamos fejlődésével feljődött Pápa iparoktatása is. E fejlődés szembetűnő az akkor még legalacsonyabb fokon álló, lenézett iskolatípusnál is. Sok gátló körülmény nehezítette a nevelők munkáját, emelyek elhárítása a törvényhozás feladta lett volna. Az eddigi ipartörvények revíziója helyébe az akkori viszonyoknak megfelelően újat új szervezetet kellett alkotni. Az 1893. évi 33.564-es miniszteri rendelet hiányos volt, - módosítani kellett annak néhány pontját. A módosítás a következő okok miatt vált szükségessé. 1./ Az oktatás eredménye elsősorban a pontos iskolalátogatástól függött. Addig, amíg a tanulók 30-40 %-a a tanítási órák egy jelentékeny százalékát vásározás, sürgős munka, vidékre való menetel, stb. miatt elmulasztotta, addig, amíg a tanulók egész tanéven keresztül folyamatosan iratkoztak be, kimaradtak, szerződtek,- a tanítás terén alig lehetett eredményt felmutatni. Az iskola és a mester néha tehetetlen volt az iskolába nem járó tanulókkal szemben. Félt attól, hogyha megbünteti a tanulót, akkor meghurcolja a szakszervezet .

41 Az iparhatóság nem büntetheti a nagykorú tanoncot, tanulóidejét nem hosszabbíthatja meg és az iskola sem tudta megbüntetni a tanulót, mert egyáltalán nem járt előadásra. Az akkori ipartörvények értelmében az iskolábajárásért elsősorban a munkaadó volt a felelős, akit az iskola feljelenthetett az iparhatóságnál, ha a tanuló igazolatlanul mulasztott. Sok esetben a mester elbocsájtotta az iparos tanoncot, mert a megbüntetésre más eszköz nem állt a rendelkezésére. A szülőknél lakó igazolatlanul mulasztó tanoncok» kai szemben is tehetetlen volt az iskola. A büntető eljárás hosszabb időt vett igénybe, ez idő alatt is hiányzott a tanuló és sok esetben a kirótt bírságot nem lehetett behajtani, főleg szegényebb szülők gyermekeinél. !