Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

TAKÁCS Pál: Adatok a pápai iparoktatás történetéhez /1874-1970/

ACTA MUSEI PAPENSI5 PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 1 -1988 ADATOK A PÁPAI IPAROKTATÁS TÖRTÉNETÉH EZ [ i874- i97o ] Takács Pál Pápa város ipara a kiegyezés előtt 30 céhével a megye második centruma volt. A város iparosainak száma /960-5,9^, összlakosság 16.182/ viszont elég nagy hányadott tett ki * . Addig, amíg a külföldi iparcikkek beáramlása nem következett be, valamint a kereskedelmi tőke és a technika be nem hatolt a kézműiparba, a céhesipar elérte célját. Néhány többé-kevésbé sikeres, de nagyobb munkaerőt foglalkoztatni képtelen vállalkozást /keménycserépgyár*- pipagyár/ követően csak a vasút megépülése /1871-1902 különböző Pápára érkező vonalak/

3 után és az erre alapozott helyi hagyományú formák /textil-, hús-, dohányfeldolgozás/ bizonyultak életképeseknek. Az ipar versenyképessé válásához az oktatást a kívánatos szintre kellett emelni, A század vége felé már fejlett iparral rendelkező Pápa igényességére utal, hogy városunkban az ipari tanulóképzést szabályozó törvény megjelenése előtt 1874-ben megindult az iparoktatás. Varga Gábor helybeli születésű építész nevéhez fűződik az oktatás elindítása. A város támogatásával magán rajaskolát nyitott a hajdani Barát /ma: Szelestey/ utcában. Itt kezdetben főleg az építőiparosok oktatása folyt. Az iskola iránti érdeklődésre utal, hogy a városi közgyűlés 1874-ben rajziskola építését határozta el. Az iskolát a városi óvoda telkére építették, tanárává Varga Gábort választották. 1874 őszén nyitotta meg kapuit. A következő évben Zimmermann János Pápa város szülötte rokoni látogatás alkalmával az iskola fenntartásához évi 600 Ft adománnyal hozzájárult. Ezt az öszszeget a rajztanár évi fizetésére fordították.

4 Varga Gábor 1876-ban meghalt, helyére a városi közgyűlés rajztanárnak Herz Dávidot választotta meg.Evenként 120-160 tanuló látogatta az iskolát az iparososztály minden ágazatából, de főképpen az építőmunkások száma volt nagy. A tanoncok és s segédek kellő felügyelet mellett novembertől márciusig az egész napot a rajziskolában töltötték és így olyan alapos képzést szerezhettek, hogy néhányan a mesteri képesítő vizsgát is letették. A városi rajziskolának tanulói voltak még a középiskolai tanulók is, akik közül többen rajztanári és művészi pályára léptek. Az iparoktatás kezdete Az általános tanoncoktatás 1883-ban vette kezdetét. Ebben az évben gr. Zichy Jenő és M. Péterfy János miniszteri biztos urak országos kőrútjuk alkalmából Pápa várost is meglátogatták és lelkesítő, buzdító beszédeket tartottak az iparoktatás szükségességéről, annak hatásos következményeiről. Az iparosok nagy részének az iskola iránti- ellenszenvét nem tudták legyőzni, annál nagyobb hatást gyakoroltak a város komoly intelligenciájára. Az iparoktatás szükségességét a városban főleg néhány pedagógus kerolta fel, akik olyan élénk propagandát fejtettek ki, hogy 1883 október 1-én megnyílt az iparostanonc iskola első évfolyama. Igazgatónak Szelestey Lajos ügyvédet, a közismereti tárgyak oktatására Borossay Dávid gimnáziumi tanárt, Bolla Józsefet és Varga Józsefet választották meg. A rajzoktatással Herz Dávid városi rajztanár foglalkozott. Az oktatás kezdeti szakaszában mindössze 5 nevelő látta el nehéz feladatát. Ugyanennyi volt az osztályok száma is. Az 1883-84.évben az osztályok nevei előkészítő első és második osztállyá változtak.Az 1884. évi 17. törvénycikk tartalmazta az iparoktatás általános bevezetését. A törvény körvonalazta az oktatás tartalmát, szervezeti felépítését és fejlődésének lehetőségeit. A tanoncok számára kötelezővé tette az iskola látogatását . Az 1884- 85. tanévben , három rajzcsoport és két téli rajzcsoport működött. Az ipar versenyképessé tételében az iparoktatásnak is egyre nagyobb szerep jutott. Erre annál is inkább szükség volt, mivel a népoktatás sem biztosított megfelelő műveltséget, alapképzettséget. A tanoncok felkészültsége alacsony szinten mozgott. Erre utal az 1884-es törvénycikk intézkedése is, amely az előkészítő oszályok szervezését írta elő. Az előkészítő osztályokba analfabéták, silabizálok, gyengén és folyékonyan olvasók egyaránt jártak.