Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai
Az ekklésiai fenyítékről ezt olvassuk: "a lelkipásztor a legnagyobb vigyázassál.okossággal és szalídséggel gyakorolja - az Úr asztalától maga oktából senkit el ne tiltson, ekklesiát csak azokkal követtessen, akik ezt önként, lelkiismereti meggyőződésből magok akarják teljesíteni." /1815/11. sz. p.2./ " Ekklesiaköyetésre senkit sem lehet kényszeríteni, hanem csak ha önként vállalja valaki." /1815/00./ - A felvilágosodás hatása az egyházban is érezhető volt. Eskettetés: "Vasárnap nem szabad copulálni nagy ok nélkül." /1804/4. p.8./ Érdekes, hogy a himlő elleni oltás propagálását a szószékeken a 19. sz. első felében többször is elrendelik a lelkészek számára.Az egyházkerületi jegyzőkönyvekből ill. a norvatívumokból tudjuk meg, hogy a papmarasztást 1790-ben /17.sz./ törli el az egyházkerület. 1786-ban /5.sz./ hozza a kerület azt a rendelkezést, hogy "az úrvacsora vétele közben pénzt hányni az úrasztalára nem szabad,hanem a templom ajtajában lévő perselyekbe kell az alamisnát lezenni." 1790-ben hozzák azt a rendelkezést /14.sz./, hogy az úrvacsora osztása közben a lelkész nem mondhat szentírásbeli idézeteket. A református egyházi néprajz szempontjából felbecsülhetetlen jelentőségűek a lelkészi, tanítói életrajzok, önéletírások,naplók. Pongrácz József pápai theológiai professzor önéletírása kézirattárunkban található.tePongrácz József Étén született 1885-ben, s szülőfalujára vonatkozóan számos érdekes egyházi néprajzi adatot közöl önéletírásában. A nagypéntek böjti ebédről írja: "Nagypénteken Etén az volt a szokás, hogy ebédre aszalt-gyümölcslevest főztek. Az aszalékot maguk készítették, meggy, cseresznye, alma, körte, őszi barack félékből, utána mákos csuszát ettünk. Ez volt a kálvinista böjt. Hús nem került azon a napon az asztalra." Nem elhanyagolható néprajzi vonatkozású részeket találunk Ölé Sándor egykori pápai református lelkész négy kötetből álló önéletírásában/1972/.*-H31é Sándor a Fejér megyei Csórón született 1884-ben. A szülőfalura való emlékezését át meg átszövik a néprajzi motívumok. Rengeteg már elfelejtett népdalt, gyermekmondókát idéz fel, ír a különféle helynevekhez, dűlőnevekhez fűződő szóhagyományokról, az aratás lefolyásáról,aztán a szénahordásról ill. gyűjtésről, a "szentgyörgy"napjárói, Gosztolánéről a gyógyító aszszonyról, az "ónjaöntés" szokásáról, amit a már említett Gosztoláné végzett el, ha valamelyik kisgyerek nagyon megijedt Poszor Sípostól a kéményseprőtől,a haragos bikától, vagy valamelyik harapós kutyától. Tehát Csöron nem karácsonykor és nem rendszerességgel volt ez a szertartás, mint pl. a csíki székelyeknél /akik a jövőt tudakolták ilyenképpen/, hanem csak alkalmanként, ha egy-egy gyerek nagyon megijedt valamitől-valakitől nehogy baja legyen neki. Idézem a napló sorait: "A mesterség igen egyszerű volt. Megolvasztotta az ólmot /Gosztoláné/. A kisgyereket székre ültették, a fejére tányért tettek, a tányérra szitát. Ekkor Gosztoláné az olvadt ólmot kiöntötte a szitára, honnan átcsurgott a tányérra, és a mi figura akkor kialakult az ólomból, az példázta , mitől ijedt meg a kisgyerek. Erre aztán elmúlt a gyerek ijedt sége. Ez volt, s ezért volt az ónjaöntés." Számunkra kétségkívül a legérdekesebb része a IV. fejezet, ahol az eklézsiáról és az iskoláról ír. Gyönyörűen írja le a csóri pünkösdöt, az ünnep lefolyását, a pünkösdi istentiszteletet, annak szent áhítatát./Lásd a 3. sz. mellékletet: Ólé Sándor önéletírása IV. Egyház és iskola (Pünkösd.) / Nem hagyhatom említés nélkül Szalóky Dániel /szül. 1845/ csokonyavisontai református tanító 1870-ben írt életrajzát, melynek a nálunk /Kézirattár/ lévő egyébként sajátkezű, rövidített változatán kívül létezik egy részletesebb és bővebb autográf változata is. Ez utóbbi a Somogy Megyei Levéltárban található. Rengeteg református néprajzi motiváció található /különösen Somogy vonatkozásában/ bennük. Az önéletíráshoz szervesen csatlakozik Szalóky László "Áldott magvetés. Szalóky Dániel ref. néptanító élete és szolgálat című monumentális dolgozata, vagy inkább gyűjtése.* 0 *Néprajzi szempontból szintén gazdag munka. Egyik fejezete ezt a címet viseli :"Betyár és tömlőcélet Csokonya-Visonta vidi kén". Itt találjuk Szalóky Dániel 1913/14-ben gyűjtött néprajzi anyagát, köztük számos betyárnótával. Szalóky Dániel emlékezéseiből itt most a Gergely-napi tanévkezdéshez fűződő tradíciókat elevenítem fel./Lásd a 4. sz. mellékletet: Szalóky László: "Áldott magvetés..." Külön szerettem volna foglalkozni a vallási néprajz forrásainak legnagyobb és legizgalmasabb/ s talán nem kellőképpen feltárt/ csoportjával a kánonokkal, melyek kéziratos és nyomtatott formában is nagy számban találhatók gyűjteményünkben.Zsinati kánonaink /16-17.század/ rendelkezései avagy tiltásai a református vallási néprajz ősforrásaihoz vezetnek vissza. A kérdéskörnek mindenképpen külön tanulmányt illene szentelni.
