Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
VALLÁSOS KÖLTÉSZET (IMÁDSÁGOK, ÉNEKEK), HITBUZGALMI IRODALOM, IRODALMI SZÖVEGEK HATÁSA - Medgyesy S. Norbert: Gregorián eredetű, recitatív stílusú népénekek Perenye hagyományában
NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. A perenyei népvesperás A vesperás - egyes helyeken a vespera, magyarul a vecsernye - a perenyei népi áhítat egyik legkedveltebb szertartása. A vesperás az Egyház hivatalos esti imádsága, a zsolozsma kiemelt része, az ún. nagyhórák egyike. A vesperás a napot búcsúztató, alkonyati liturgia, az ószövetségi illatáldozat folytatása. Magyarázatát Johannes Cassianus (1440) adja meg: alkonyatkor énekeljük, mert Krisztus az utolsó vacsorán (az esti órákban) alapította az Oltáriszentséget, és ezekben az órákban adta életét a világ üdvösségéért. Ezért adunk hálát a vesperásban. A népnyelvü zsolozsma a középkor végén bukkant fel, talán csak apácák és magánimádkozók céljaira. Az 1600-as évektől sokfelé szokássá vált, hogy a vesperást a néppel közösen végezték, ezáltal vált a népzenei liturgikus recitativo legfontosabb emlékévé. A korabeli iskolai oktatásnak köszönhetően a 16-17. században hazánkban egymás mellett párhuzamosan folyt a latin és a magyarnyelvű zsoltározás. Ezt több korabeli nyomtatott 5 4 és kéziratos 5 5 énekeskönyv bizonyítja, amely kottával ellátott vecsernyéket is elénk tár. A vecsernye éneklése a Kárpát-medencében a 20. század közepén még általános szokás volt. Perenye földrajzi közelségében jelenleg a Rábaközi Boldogasszony (Mosolygós Szűzanya) kegyhelyén, Osli községben (Sopron vm.) évente hétszer énekelnek Jáky (Joachim) Ferenc (1806-1885) plébános magyar fordításában még népvesperást. A zsoltárok (Ps. 109., 112., 121., 126., 147.) páratlan versszakait a férfiak a kóruson, a páros számú sorokat az asszonyok zengik a templompadokban. A Magnificatot közösen éneklik. Az osli és a perenyei vesperás dallamát tekintve csak a 109. zsoltár 1. tónusból származtatható dallama között vélhetünk rokonságot. 5 6 A perenyei népvesperás a több mint 1500 éves római 5 7 és ennek nyomán a közel ezer esztendős esztergomi 5 8 zsoltárelosztást követi. A vasárnapi vesperásnak megfelelően a 109., 110., 111., 112. és 113. zsoltár első 3 sorát énekelteti, és hoz54 Pl. Kájoni János Cantionale Catholicum c., Csíksomlyón kinyomtatott énekeskönyvében: az 1. kiadásban (1676) a 747., a 2. kiadásban (1719) pedig a 645. oldalon olvasható latin nyelven a „Dominica ad Vesperás". Kiadta Domokos: i. m. (1979) 802-809. tétel, 1211-1217. 55 Bővebben lásd a példákat: RMKTXV1I. sz./7. köt., i. m. 1974; Régi Magyar Költők Tára XVII. század 15 A/B. Katolikus egyházi énekek (1660-1670-es évek). „A" köt. Szövegek. „B" köt. Jegyzetek. S. a. rend. Stoll Béla. A jegyzeteket írta Holl Béla. Argumentum Kiadó Akadémiai Kiadó, Budapest, 1992. Stoll Béla: A magyar kéziratos énekeskönyvek és versgyűjtemények bibliográfiája. Budapest, 1963; bővített kiadása: Balassi Kiadó, Budapest, 2002. 56 Az osli népvecsernyét gyűjtötte és kottával kiadta Jáki Sándor Teodóz: Az osli népvesperás. In Kisalföldi Kalendárium 1988. Győr, 1987. 196-200. Szövegét közölte: Rábaközi búcsújáró. Összeállította: Kapui Jenő. Szany, 1990. 58-64. 57 Liber Usualis i. m. 1928. 255-266. 58 Dobszay: Az esztergomi rítus i. m. [2003] 141-209. 439
