Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. Jól látható, hogy a derenkiekkel kapcsolatban ma is kifejezetten pozitív kép él, nem találkoztunk ugyanis olyan helybélivel, aki rosszat, bármilyen sérelmet vagy negatív színezetű legendát megemlített volna az egykori szomszédokról. A pozitív emlékezet kétségkívül legmarkánsabb vonása a kitelepítettekkel szemben érzett szimpátia és sajnálat. Az erőszakkal felszámolt falu esete, igaz kisebb-nagyobb részletbeli eltérésekkel, de ma is közismert történetként van jelen a jabloncaiak kollektív tudatában. A falu kitelepítése nem egy pillanat alatt játszódott le, Derenk felszámolására ugyanis már az 1930-as évek közepétől történtek kísérletek. Mivel a település egy vadban gazdag területen feküdt, ezért korábban az Andrássyak, később Horthy Miklós kormányzósága alatt is igen magasan jegyzett vadászterületnek számított. Egy tökéletes és háborítatlan vadászkert azonban nehezen volt elképzelhető egy községgel a közepén, éppen ezért a Magyar Királyi Államkincstár már 1936 és 1939 között cserebirtokot ajánlott az itt élőknek. Az elhúzódó tárgyalások miatt végül csak 1943 -ra sikerült az itt élő 175 családot (439 főt) az általuk kényszerűen kiválasztott Borsod vármegyei községekbe átköltöztetni.'

2 Az egykori falu házait elbontották és - ahogy már említettük - csak a temető, az iskolaépület és egy harangláb maradt hírmondóul. Az 1943-as kitelepítést követően - függetlenül az 1945-ben visszaállított trianoni határoktól - hosszú időre gyakorlatilag teljesen megszűnt a kapcsolat a két település között. Hogy ez mégsem egészen igaz, az köszönhető annak, hogy az 1970-es évektől a Magyarországra utazó jabloncaiak közül többen - ritkán ugyan, de - betértek arra a Miskolc-Budapest főútvonalon fekvő településre, Emőd-Istvánmajorba, ahol a derenkiek legnépesebb kolóniája élt. Ezeknek a találkozásoknak az emlékei ma is elő-előbukkannak nemcsak a derenki búcsúban, de a jabloncai hétköznapokban is. Mindezek ellenére sem állíthatjuk azt, hogy a háború után felnövő jabloncaiak körében az egykori szomszéd emlékezete jelentőssé vált volna. Derenkkel kapcsolatban sokkal inkább a merev, identitásukat és mindennapjaikat meghatározó, leginkább korlátozó államhatárra asszociáltak. A politikai határ megítélése, valamint a derenkiekről meglévő, ám a közösségi tudatban csak homályosan élő képek akkor kezdtek élesedni, amikor a határ másik oldala újra élővé vált. Az 1989-es változásokat követően a magyarországi nemzeti kisebbségek lehetőséget kaptak, hogy identitásukat és közösségüket kisebbségi önkormányzatukon keresztül fenntarthassák és működtethessék. Ennek köszönhetően a hazai lengyelek is megalakították országos és helyi önkormányzataikat, és ezzel intézményes formában is lehetőség adódott arra, hogy az egykori kitelepítettek és rokonaik Derenken hivatalos keretek között is 12 A kitelepítés történetével és a rendelkezésre álló forrásokkal bővebben foglalkozik Rémiás: i. m. 88